A közelmúlt szabályozása
Az Európai Unióban az összes motorizált közlekedési mód forgalma növekszik. Ez is indokolja azt a tényt, hogy a közelmúltban az EU leginkább a közlekedésből származó levegőszennyezéssel, a CO2 kibocsátással és egyéb üvegházhatású gázok okozta légszennyezéssel foglalkozott. Az ún. Autó-olaj program célja a járművek szennyezésének költséghatékony módon való csökkentése, a szigorúbb üzemanyag minőségi és kipufogógáz kibocsátási normák bevezetése. A program jelenleg az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa közti vita tárgya.
Az EU klímapolitikájának további elemei a megújuló energiaforrásokra vonatkozó ALTENER program. A program célja, hogy a tagállamokban megfelelő jogi, társadalmi és adminisztratív környezetet teremtsen a Közösségi Megújuló Energia Cselekvési Programok végrehajtására, ösztönzési lehetőségeket biztosítson a privát- és a közberuházások számára e területen.
A SAVE program az EU energiahatékonyságot növelő, nem technológiai irányú intézkedéseit fogja össze. Támogatja az energiakímélő megoldásokat az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben és a háztartásokban egyaránt.
Minőségi és mennyiségi követelmények kidolgozása
Az EU kétféleképpen szabályozza a légszennyező anyagok megengedett koncentrációját a tagállamokban: levegőminőségi normákat határozott meg a kibocsátott szennyező anyagokra, illetve a kibocsátható mennyiséget is korlátozták. Levegőminőségi határértékeket vezettek be a kén dioxidra, a lebegő szennyeződésekre, a nitrogén dioxidra, a koromra és az ólomra.
1992-ben a Rió de Janeiró-i konferencián a levegőminőségre vonatkozóan új Keretdirektívát fogadtak el. A globális felmelegedésért felelős gázok kibocsátását sürgetik, valamint az iparilag fejlett országok kötelesek jelentést adni arról, hogy milyen eszközökkel próbálták meg visszaszorítani a káros anyag kibocsátást az 1990-es szinthez képest. Az elkövetkező években a jelenlegi szabályozást kell összehangolni és kiterjeszteni a Keretdirektívának megfelelően.
Az 1994-ben elfogadott Integrált Szennyezésmegelőzés és Ellenőrzés Direktíva (IPPC direktíva) a kibocsátások olyan ellenőrzési rendszerét vezette be, amely az ún. "elérhető legjobb technológiák” használatán alapszik. Meghatározott ipari tevékenységek esetén integrált szennyezésmegelőzési és ellenőrzési rendszer kidolgozása szükséges, beleértve a hulladékok nyilvántartását is. Az IPPC Direktíva a levegő, a víz és a talaj szennyezésének csökkentésére irányul, a legtöbb tagállam azonban még nem alkalmazza.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
