Tananyag választó:
A környezet gazdasági szabályozásának nemzetközi és hazai gyakorlata
Jegyzet szerkesztése:
A környezetpolitika, környezetszabályozás
Eszköztár:

A környezeti szabályozás alapjai

Az EU szabályozásában a következő csoportokat különíthetjük el:
- termékekre vonatkozó szabályok
- környezetminőségi feltételek
- termelési eljárásokés más tevékenységek szabályozása
- egyéb eljárások és eljárási jogok (pl.: környezeti hatásvizsgálat, stb.)
A horizontális szabályok nem egyes szektorokra, termékekre vonatkoznak, hanem az EU általános környezetgazdálkodási kérdéseire.
A vertikálisirányelv a szabályozott területek szerint csoportosítható. A fő kérdéskörök: természetvédelem, víz, levegő, zaj, vegyi anyagok, biotechnológia, hulladékok.

A környezetpolitika kialakítása és alapelvei

Az 1970-es évek elejére az a felfogás vált uralkodóvá, amely szerint az Európai Közösség gazdasági céljainak megvalósítása közös környezetvédelmi politika nélkül nem lehetséges. Az 1972-ben, Párizsban megrendezett Csúcskonferencián megszületett a Nyilatkzat, majd egy évvel később az Első Környezetvédelmi Akcióprogram.
Az EU környezetpolitikájának alapelvei 1987-ben kerültek bele a Római Szerződésbe:
1. A megelőzés elve: A környezetpolitika akkor lehet hatékony, ha a szennyezések, környezeti ártalmak forrására irányul.
2. A környezetvédelmi szempontok integrálásának elve: A megelőzés akkor lehet hatékony, ha a környezetvédelmi szempontok a társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésekben is nagy hangsúlyt kapnak.
3. A szennyező fizet elv: A környezetszennyező kötelessége a károkozásával kapcsolatos összes költség megtérítése, beleértve az ellenőrzési és adminisztratív költségeket, valamint a környezeti kár megszüntetésének költségeit is.
4. A nemzetközi együttműködés elve: A tagállamok nemzeti környezetvédelmi programjait és környezetpolitikáját össze kell hangolni egymással az optimális működés érdekében.
5. Az állami kötelezettség- és felelősségvállalás elve: Az állam közvetlen és közvetett módon is felelős a környezetvédelmi kérdésekben.
6. Az együttműködés elve: az állam, a környezetet használó és a társadalom közötti összefogás szükséges a környezet megóvásához.
7. A szubszidiaritás elve: Mielőtt a környezeti döntések megszületnének, ki kell jelölni, hogy a cselekvés mely szinten a legoptimálisabb az adott probléma leghatékonyabb megoldásához.
8. A távlati gondolkodás elve: a természeti erőforrásokracionális felhasználása, úgy, hogy eközben az ökológiai egyensúlyt ne károsodjon.
9. A fenntartható fejlődés elve: az EU környezetet érintő döntéseinek középpontjában mindig a fenntartható fejlődés áll.
10. Az elővigyázatosság elve: Az EU célja a magas szintű környezetvédelem. Ennek eléréséhez a legjobb elérhető technika alkalmazása szükséges, és fel kell készülni az esetleges környezeti károk, problémák mielőbbi, hatékony elhárítására.
11. A környezetvédelem tervszerű alakításának elve: A tagállamok kötelesek kialakítani nemzeti környezetvédelmi programjukat, környezetpolitikai elképzeléseiket, valamint az egyes környezeti elemekre vonatkozó közép- és hosszútávú cselekvési terveket.

KVVM
MTVSZ