A repülés hatása a szervezetre
Mivel a repülés, mégha az ember csak ül is a kissé kényelmetlen ülésben, komoly megterhelés a beteg szervezetre. Általánosságban elmondható, hogy az, aki képes pár száz métert sétálni, vagy lépcsőket mászni anélkül, hogy aztán levegő után kapkodva megálljon, vagy szúró-nyomó mellkasi panaszai lennének, biztonsággal utazhat polgári légitársaság repülőgépén. Ugyanis az egyik legnagyobb kihívást ezen betegek számára a repülőgép kabinjának alacsonyabb oxigénszintje jelenti. A legtöbb modern utasszállító repülőgép utazómagassága 9-11 km a tengerszint felett. Ebben a magasságban már olyan kevés az oxigén, hogy az ember nem élné meg az út végét, ha nem pótolnák az oxigént mesterségesen. Emiatt a repülőgép kabinjába annyi oxigént nyomnak be, amennyi normál körülmények között 1000-1500 m magasságban lévő oxigénmennyiségnek felel meg. Bár ezen a szinten is kevesebb az oxigén, mint a tenger szintjén, ez az egészséges embereknek elegendő. Viszont a szív és tüdőbetegeknek már lehetnek mellkasi panaszaik, előfordulhat ziháló légzés, vagy fulladásérzet.
Élettani stressz helyzetek
A modern repülőgépeken történő utazás bármennyire is biztonságos, mégis számtalan élettani stressznek teszi ki az utazót. A problémakörbe beletartozik az elképesztő zaj éppúgy, mint a vibráció, az alacsony kabinnyomás, a szokásosnál alacsonyabb oxigénszint, a száraz levegő, a kényelmetlen, szoros ülések, de még a kozmikus sugárzás is. Mindezen riasztó hatások ellenére a légi utazás csak kismértékben okoz mellékhatásaival betegségeket az egészséges utazó emberekben. A civilizációs betegségek korában azonban egyre több szív- és tüdőbeteg ember szánja rá magát a repülésre. Részükről is megvan az igény a szövődménymentes repülésre, és ezt a gondos tervezéssel többnyire könnyen el is érhetik.
Felkészülés az utazásra
Aki ismert szív- vagy tüdőbeteg, és repülőgépes utazás álmait dédelgeti magában, keresse fel kezelőorvosát, hogy az kardiológus (szívgyógyász specialista), pulmonológus (tüdőgyógyász) segítségével eldönthesse, mennyire reálisak (legalábbis egészségügyi szempontból) a lehetőségek az utazásra. Győződjön meg arról, hogy valamennyi egészségügyi problémáját gyógyszeresen stabilan beállították, ellenőrzik. Frissítse fel valamennyi rutin védőoltását (például tetanusz, influenza, tüdőgyulladás), és az utazás megkezdése előtt néhány héttel vegye fel azokat a speciális védőoltásokat, vakcinákat, melyek az úti cél miatt szükségesek, kötelezőek. Érdemes magával vinni egy kis lapot, melyen a személyazonosság mellett megtalálhatóak egészségügyi adatai is. Ugyancsak ajánlatos minden eshetőségre felkészülve egy rövid kórtörténetet (lezárt borítékban) magával vinni, melyben egy friss EKG felvétel is legyen. Készíttessen a kezelőorvossal egy hivatalos fejléces, bélyegzővel ellátott levelet, melyben felsorolja a szükséges gyógyszereit (generikus néven és gyári néven egyaránt), azok adagolását. Az útcsomagban legyen elegendő gyógyszere a kalandozás idejére. A legjobb, ha a szokott gyógyszermennyiség másfélszeresével indul útnak, számítva néhány tabletta esetleges elvesztésére. A teljes gyógyszermennyiség megsemmisülése esetén hasznos az az orvosi papír, melyen nemcsak a gyógyszer gyári neve, de a hatóanyag és a dózis is szerepel. Úgy könnyebben pótolható. A kezelőorvossal történő konzultáció még külföldről sem kivitelezhetetlen, ha előzetesen feljegyzi az orvos elérhetőségi adatait (telefon, fax, E-mail). A konzultáció nemcsak a betegnek, de rosszulléte esetén az őt külföldön ellátó orvosnak is nagy segítséget jelenthet. Az útvonal tervezésekor nem árt, ha feljegyezzük néhány útba eső, nagyobb kórház címét, telefonszámát. Ha szükséges, igényeljen kerekesszéket a reptéri transzferekhez. Ugyancsak az utazás tervezésekor, a biztosítások megkötésénél kell gondolni arra, hogy az esetleges rosszullétnél, komolyabb állapotrosszabbodásnál a beteg hazaszállítását is fedezze a megkötött biztosítás. A szív- vagy tüdőbetegségben szenvedő, de utazni vágyó ember, amikor az utat megtervezi, gondoljon a felesleges fizikai terhelésekre is. Értelemszerűen ne tervezzen hosszú gyalogtúrákat, forró égövi több órás városnézéseket, zarándokutakra. Jó tudni, hogy a forró éghajlatú területeken még az egészséges embereknek is néha légszomjuk van. Különösen érvényes ez őserdők, esőerdők viszonylatában, vagy a monszun, trópusi esős évszak idején.
Kapcsolódó képek:
Kapcsolódó animáció:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
