A fertőzések
A fertőzések magasabb kockázata több okra vezethető vissza. Más a klíma, mások a higiéniai normatívák, nagyobb a szennyezettség, a zsúfoltság, s ezek külön-külön is kedveznek a kórokozók terjedésének. Ugyanakkor más kórokozókkal találkozik odakinn az ember, mint amit itthon megszokott. Nálunk ugye vagy hiányzó (pl. kolera, diftéria kórokozói), vagy ritka (pl. a kanyaró, tífusz, meningococcus meningitis) kórokozókról van szó, hogy csak néhányat említsünk, amely betegségek odakinn sok bennszülött haláláért felelősek. Az úgynevezett szokványos betegségekért is rendszerint más alcsoportokba tartó kórokozók felelősek, amelyek ellen a civilizált környezetből odaröppent utazó szervezete nem mindig tudja felvenni a versenyt. Meg aztán a nagy tömegben előforduló kórokozók gyorsan változnak (magas a mutációs ráta), megváltozhat az állatpatogenitásuk is, és a mutációk révén emberpatogénekké is válhatnak. Ez magyarul annyit jelent, hogy amelyik kórokozó eddig csak állatokat betegített meg, az egy gyors fordulattal az emberen is veszélyes fertőzést okozhat. A betegségek zöme nálunk azért nem fordul elő, mert nincs a kórokozónak vagy az azt terjesztő rovarnak megfelelő klíma, élőhely. Ráadásul az emberek (a turisták is) odakinn többet találkoznak állatokkal, sőt, még egy légtérben is élnek velük.
Betegségben szenvedők
Eleve csökkent azok immunvédelmi rendszere, akik valami (esetleg balesetes) oknál fogva lépkivételen (splenectomián) estek át. Ők a malária, ill. a meningococcus okozta meningitis szempontjából vannak nagyobb veszélyben. A cukorbetegek a magasabb vércukorszint miatt eleve csökkent fagocitaműködés (a fehérvérsejtek egy csoportjának működése) miatt kerülnek a magasabb kockázati osztályba (normális vércukorszinttel már nem, tehát fontos a korrekt beállítás!). A rosszindulatú daganatos betegségekben szenvedőknél, az úgynevezett immunszuppresszív kezelésen átesetteknél a fehérvérsejtek egy másik családja, a T-sejtcsoport károsodott. Ők az úgynevezett intracelluláris (sejteken belül pusztító) kórokozók, a vírusok, és egyes protozoonok ellen védtelenebbek az átlagosnál.
Védekezőképesség
A védekezőképesség csökkenéséért a klimatikus, környezeti hatásokon kívül számtalan, itthon tán figyelembe sem vett tényező felelős, példaként kiemelhetjük az alkohol immunrendszert befolyásoló hatását. Általános hazai népi megfigyelés, hogy a kis mennyiségű alkohol (pálinka) talán még segít is a fertőzések elleni védelemben. Odakinn ez legfeljebb a külsőleg használt alkoholra lehet igaz. A krónikus alkoholisták immunrendszere köztudottan gyengébb, de ők ritkábban is utaznak a trópusokra. Annál inkább előfordul az alkalmi alkohol abúzus (egyszer-egyszer alaposan lerészegedik a trópusokon az utazó). Ez esetben pont az a rendszer sérül, amelynek a hirtelen fellépő, váratlan fertőzésekre kellene reagálnia. Mivel a bennszülöttek „tudják”, hogy a szervezet direkt védelmi rendszere gyengül az alkoholfogyasztás következtében, a trópusokon élők általában nem fogyasztanak alkoholt. Hasonló a helyzet a magas cukortartalmú italokkal is. A klíma miatti fokozott párologtatás, izzadás nagyobb mennyiségű folyadék bevitelét kívánja. Ha ez a folyadékpótlás a nálunk megszokott, magas cukortartalmú italokkal történik, a vércukorszint tartósan emelkedett marad. Ha a vércukorszint hosszabb ideig 11 mmol/liter érték fölé emelkedik (a normálérték 3,9–6,1 mmol/liter), az a fehérvérsejtek egy bizonyos családjának (a fagocitáknak) mozgékonyságát, működését károsan befolyásolja. Ez természetszerűleg vonatkozik a cukorbetegre is. Szerencsétlenségünkre ezek a fagociták főleg a nyálkahártyák felszínén állnának készenlétben, ott fordulnak elő nagyobb koncentrációban. Tehát egyrészt már félig kiszáradt a nyálkahártyánk, ráadásul a még ott lévő fagociták sem működnek rendesen. Ez kedvező körülményeket teremt például a gombás betegségek kialakulásának, vagy a gennykeltők megtelepedésének, szaporodásának.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
