A hőterhelés
A legfontosabb, ami itt értelemszerűen szóba kerül, a hőterhelés, a szervezet hőszabályozó rendszerének túlterhelése. A mérsékelt égövön az emberi testhőmérséklet magasabb mint a környezeté, így a hőleadás több módon lehetséges. Testünk a felesleges hőmennyiséget háromféleképpen adhatja le: párologtatással, hőátadással és áramlással. Mivel a trópusokon a külső hőmérséklet magasabb az emberi testhőnél, ezért a hőátadás, áramlás inkább a test felmelegítését eredményezi, egyedül a párologtatás segíthet a hővesztésben, a hőregulációban. A párologtatás (izzadás) kapja a trópusokon a legnagyobb szerepet, ami azonban folyadék- és ásványianyag-vesztéssel is jár. Biztosan mindenki emlékszik egy-két olyan nyári napra, amikor sokat izzadt, keveset ivott, és a nap végére szinte teljesen legyengült, rossz lett a közérzete, de konkrétan nem tudta megmondani mi a baja. A tartós izzadás (ásványi só- és folyadékvesztés) nem csak a vérkeringést terheli meg, de a só- és vízháztartást is könnyen felboríthatja. Ám a magas páratartalom és magas hőmérséklet esetén már ez a rendszer sem működik, így nagy a veszélye a test felmelegedésének, a hőpangásnak. A hőátadásnak a trópusokon nincs nagy szerepe, ugyanígy nem jelentős az áramlással leadható hőmennyiség sem. A szél, még ha fúj is, szinte ugyanolyan meleg, mint a test, így hőáramlás nem valósulhat meg.
A trópusi klíma
Elöljáróban el kell mondanunk, hogy egységes trópusi klíma nincs. Amikor mégis trópusi klímáról beszélünk, akkor nem a szubtrópusi, sztyepp, sivatagi vagy nyári esők övének nevezett térségről van szó, sokkal inkább az egyenlítői éghajlatról, a mindennapos esők zónájáról. E zónák, vagyis a trópusi éghajlat egységes jellemzője, hogy hiányoznak az általunk megszokott évszakok, a nappalok és éjszakák hossza csaknem állandó egész évben, és nincs meg az itthon megszokott éjszakai lehűlés sem. A trópusi klíma eme tulajdonságai sajátos hatást gyakorolnak az utazóra, speciális megterhelést jelentenek még az egészséges szervezet számára is.
Vérkeringés
A vérkeringést a trópusi klíma annyiban érinti, hogy a vér a „kiszáradással” folyadéktartalmának egy részét elveszíti, bekoncentrálódik, és a szív azt a sűrű „masszát” képtelen tartósan, ugyanolyan hatékonyan keringtetni. Fennálló vagy korábban lezajlott szívbetegség esetén ez akár életveszélyes komplikációkat is okozhat. Másrészt a bőrfelszínhez közeli, kis erek kitágulnak, hogy minél több vért szállítva a felszínre megkönnyítsék a párologtatást, így azonban nagyobb munkát kell a szívnek folyamatosan végezni. A vérnyomás kismértékben csökkenhet (attól függően, hogy nedves vagy száraz melegről van szó), a szívfrekvencia (pulzusszám) pedig megnövekszik. Mivel a vér nagyobb részben kerül a bőr kisereibe, a vesén keresztül áramló vér mennyisége különböző mechanizmusokon keresztül lecsökken. Kis idő alatt azonban a szervezet „hozzászokik” ezekhez a körülményekhez, és igyekszik helyreállítani a szervek működését. Ez néhány napba beletelik egészségeseknél is, de ezután az ember könnyebben verejtékezik, vizelete pedig kissé koncentráltabb lesz. A meleg klímához való hosszan tartó adaptációba a hormonrendszer is beszáll.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
