Arachnophobia
Tudni illik, hogy nemcsak az emberre lehetnek veszélyesek a pókok, de fordítva is igaz a megállapítás. Egy átlagember élete során legalább nyolc pókot eszik meg (akaratlanul) néhány almába csomagolva… Ennek ellenére az emberek nagyobb része jobban fél a pókoktól, mint a haláltól. A pókoktól való irtózás (arachnophobia) nem egészen alaptalan: csaknem minden pókfaj tartalmaz mérgező anyagokat. Azonban legnagyobb szerencsénkre a legtöbb pók harapásra alkalmas szájszerve túl kicsi és törékeny, emiatt a bőrt nem képesek átütni.
Veszélyes pókok
Az Egyesült Államokban legalább 60 pókfajt tartanak nyilván, ami emberre veszélyes lehet. Általában az országokban nem őshonos fajokat gyümölcsökön, zöldségeken és más árukon hozzák be (véletlenszerűen) külföldről. Az Egyesült Államok területén élő tarantellapókot sokan veszélyesnek tartják, harapása az embernél többnyire nem okoz komoly károsodást.
A pókméreg
Csak kevés pókmérget tanulmányoztak alaposabban. Ezekről az derült ki, hogy különféle enzimekből és más gyulladásos választ, allergiás reakciókat kiváltó fehérjékből tevődnek össze. Szerencsére a legtöbb pók- és skorpióharapás nem okoz életveszélyes helyzeteket. A Loxosceles pókok - mint például a barna remetepók - csúnya helyi gyulladásos, kifekélyesedő sebeket okozhatnak. Csípése kis fájdalmat okoz csak. Azonban a következő órában már kifejezett fájdalom is kialakulhat, ami a sérült területre kiterjedhet. A csípés körüli borterület kivörösödik és viszkethet is. Hólyag is keletkezhet, amit szabálytalan, gyűrűs, vörös terület vesz körbe. A jelenség kezdetben céltáblaszerű. A hólyag később megduzzad, vérrel telik meg és felszakad, fekélyt hozva létre, ami nagy, kráterszerű heggel gyógyul. Hányinger, hányás, fájdalmak, kimerültség, hidegrázás, verítékezés, laboratóriumi eltérések és veseelégtelenség is kialakulhat következményesen, de maga a csípés csak ritkán halálos.