Mi az a Schistosomiasis?
A betegségről először i.e. 1900 körül olvashattak a szakértők az egyiptomi papiruszokon. Hogy a betegség már akkor is valójában létezett, arra az i.e. 1250 körülire datálható múmiában talált peték szolgáltattak bizonyítékot. De egyáltalán, mi az a Schistosomiasis (egyiptomi vérvizelés)? Tulajdonképpen egy élősködő kis féreg által okozott betegség, melyet bilharziázis (vagy vérmétely) néven is ismernek.
Emberben három fajta kórokozó idézhet elő betegséget: a Schistosoma mansoni, S. haematobium, és a S. japonicum.
A kórokozók általában 30 évig élnek, 1-3 cm hosszúak, és a nőstények naponta 20-3500 tojást raknak le. Világszerte mintegy 600 millió ember él veszélyeztetett területeken, ebből 200-300 millió fertőződik. Afrikában különösen elterjedt, de a fertőzés jelen van Indiában és a Közel-Keleten is (Irak, Irán, Libanon).
A Schistosomák más fajai Dél-Amerikában elterjedtek (Brazília, Venezuela, Guayana). A S. Japonicum értelemszerűen Japánban, a Formosa szigeteken, Kínában és Celebes szigetén jelent problémát. A három forma klinikailag aszerint különbözik, hogy hol élnek a felnőtt férgek. A Sch. mansoni és Sch. japonicum a bél vénás hálózataiban fonataiban él. Az általuk termelt peték innen jutnak a bélbe, ezért a véres hasmenés a tünet.
Hogyan lehet valaki fertőzött?
Hogyan lehet valaki fertőzött? Igen egyszerűen, mindössze olyan frissnek látszó vízben kell önfeledten fürdőzni, melyben a csigák bizonyos fajtája él, mely a féreg egy bizonyos fejlődési alakját önmagában hordozza. A vízben aztán lebegnek szépen a Schistosoma petéi, melyek a fertőzött ember székletével és vizeletével is terjednek tovább. Azonban emberről emberre nem terjed, mindig kell, hogy a fejlődés egy szakaszában jelen legyenek azok a bizonyos csigafajták, melyek nélkül a fertőzés, illetve a Schistosomák fejlődése nem folytatódhatna. A peték kikelnek, és azokban a bizonyos fajta csigákban élnek, fejlődnek tovább. A csigából fertőzőképes lárva bújik elő, amely azután az emberben válik kifejlett féreggé! A Schistosoma lárvák áthatolnak a bőrön, miközben az ember éppen mos, fürdik, úszik, vagy éppen csak átgázol a fertőzött vízen. Néhány hét múlva az apró lárvák férgekké fejlődve az érpályán belül megnőnek, és petéket raknak le. A peték nem maradnak az érpályán belül, hanem a szöveteken áthaladva lassan vándorolnak az emberi szervezetben. A néhányuk "átrágja" magát a bélfalakon, a hólyag falán, és eljut a hólyagba, a belekbe, hogy azután a vizelettel (egyiptomi vérvizelés), a széklettel ürülve tovább fertőzhessen. A betegség terjedésében nagy szerepe van az emberi fekáliával történő öntözésnek, trágyázásnak.