Döntéshozatal

A csoportok általában többségből és kisebbségi véleményeket hordozó egységekből épülnek fel. A csoport életében meghatározó döntések meghozatalának többféle stratégiáját különböztethetjük meg. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy a mindennapi életben is főként csoportok hoznak döntést, elég, ha csak a család életére gondolunk, ahol a család tagjai együtt döntenek például a nyaralás helyszínéről, illetve arról, mire fordítanak bizonyos pénzösszegeket. A társadalom magasabb szintjein is ez a hatás érvényesül. A döntéshozatali módok közül a csoportpolarizáció az egyik legjellemzőbb stratégia. A közös konszenzus kialakítása előtt a csoportot képező személyek egyéni döntéseket hoznak, majd erről társaikkal elbeszélgetnek. A beszélgetés után a csoport tagjai megfontolják a véleménykülönbségeket, végül csoportokba rendeződnek a véleményazonosság alapján. Ha a csoport magatartása a közös konszenzus meghozása előtt óvatos vagy kockázatos, a konszenzus meghozása után ez a magatartás megmarad. A csoportpolarizáció okai az információs befolyás, melynek lényege, hogy egy új, releváns információ a döntéshozatalban szerepet játszik.

A másik ok a normatív befolyás, melynek során az egyén saját nézeteit a csoportéval összehasonlítja. Ez a befolyás általában a konformitás érzéséből származtatható, hiszen a csoport tagja pozitívnak akar látszódni, ezért igazodik a többségi véleményhez. A döntéshozatali módok második típusa a szélsőséges eredményeket produkáló csoportgondolkodás. Ebben a folyamatban a döntéshozók vezető személlyel rendelkeznek. A csoportgondolkodás folyamán a csoporttag saját eltérő véleményét elnyomja annak érdekében, hogy a csoportkonszenzus létrejöhessen. Ez a magatartás hibás döntéshozatalt eredményezhet. A hibás döntéshozatal elkerülhető abban az esetben, ha a csoport vezetője támogatja a problémáról folytatott nyílt vitát, a vita előtt nem közli saját álláspontját, így nem befolyásolja a csoport többi tagját, és végül külső szakértők bevonásával biztosítja a korrekt konszenzus létrejöttét. A hibás döntéshozatal okai között a már említetteken kívül jelentős szerepet játszhat az, ha a csoport elzárt helyen, erős stresszhatásnak kitéve vitatja meg az érvek ellenérvek rendszerét. Így működik például az amerikai jogrendben az esküdtszék intézménye. E tényezők hatására kialakul a csoportgondolkodás, az esküdtszék tagjai önkéntesen elfojtják véleményüket a csoport megegyezése érdekében. A kialakult csoportgondolkodás következménye, hogy nem dolgoznak fel minden információt, a meglévőket gyakran eltorzítják, és az is előfordulhat, hogy az elvetett alternatívákat nem értékelik újra.

Különvélemény

A szellemi újítások, társadalmi változások mindig úgy jelentkeznek, hogy egy önmagát világosan kifejező, jól informált kisebbségi csoportosulás különféle meggyőzési stratégiái segítségével, saját nézőpontjának elfogadására vesz rá más csoportokat, akár a többséget is. Szociálpszichológiailag bizonyított tény, hogy a kisebbségek valóban képesek a többséget saját véleményük mellé állítani abban az esetben, ha magatartásuk nélkülözi a negatív formákat. Sikerességük alapvető követelménye, hogy az adott témában hozzáértőknek bizonyuljanak, a másokkal folytatott kommunikációban mellőzzék az arroganciát. A józan, megfontolt kisebbségi nézőpontoknak köszönhetően a többség nem behódol a kisebbségnek, hanem valóban megváltoztatja saját attitűdjeit. Az attitűdváltozás a többség tagjaiban végbemehet még akkor is, ha a kisebbség nézőpontjával nyilvánosan nem vállalja a konformitást, azonosságot. Kisebbség tehát, ha hiteles, képes változásokat előidézni a társadalom bármely szintjén. A többség szociális hatalmával élve a kisebbség álláspontját jóváhagyhatja vagy helytelenítheti, illetve elfogadhatja vagy visszautasíthatja.

Döntéshozatal és konfliktusokról link