Tananyag választó:
Benyomáskeltés a társas érintkezésben
Jegyzet szerkesztése:
Kommunikáció
Eszköztár:

Sztereotípiák

Az emberek egy csoportjára jellemző vonások vagy fizikai megkülönböztető jegyek alapján alkotott következetetés-csoportot sztereotípiának nevezünk. A fogalmat 1922-ben Walter Lippmann alkalmazta először. A sztereotípia lehet pontos, ha rávilágít a csoportok közötti különbségre, de számos tényező okozhatja pontatlanságát is. A fogalom nem feltétlenül nem feltétlenül rendelkezik negatív konnotációval, hiszen nemcsak negatív, hanem pozitív sztereotípiákat ismerünk. Ez utóbbiak is járhatnak negatív következményekkel, hiszen előfordulhat, hogy magas követelményeket állítunk az adott csoport tagjaival szemben, ami később megalapozatlannak, bizonyul, frusztrációhoz vezet. A sztereotípia lényege, hogy kevés információból von le általános következtetést. Kialakulásának okai személyes tapasztalatokra vezethetők vissza. A megfigyelő személy a másikkal megfigyelése során elfogult, hiszen az emberekre általában jellemző, hogy a szélsőséges jelenségekre fókuszál. A sztereotípiák társas tanulás (klasszikus kondicionálás) útján is kialakulhatnak. A családtól, barátoktól társas normaként vesszük át a sztereotípiákat is. A médiából is sugárzik a sztereotipizálási hajlam, főként nemi sztereotípiák kifejlődését segíti elő: a médiában a férfi – a nőhöz képest - agresszívabb, kevéssé befolyásolható, erős, kevéssé szentimentális. A sztereotípiák hatása gyors ítéletkimondásban figyelhető meg. Ahhoz, hogy gyorsan ítélkezzünk valaki felett, vagy erős emocionalitás, vagy kis kognitív kapacitás szükséges. Másokról alkotott ítéleteink – természetesen – megfontoltak is lehetnek, de ilyenkor is a sztereotípiákat erősítő jellemzőket keressük a másikban. A sztereotípiák hatása lehet, a másikkal kapcsolatos tények elferdítése azért, hogy a sztereotípia beigazolódjon. Ezért mondják azt, hogy a sztereotípia önbeteljesítő jóslatként működik.

Sztereotípiák

Attitűd

Az attitűdök (személyekkel, tárgyakkal szemben érzett viszonyulás) kognitív, affektív és viselkedéses információra alapulnak. Ezek segítenek abban, hogy a környezetet jobban megismerjük és, hogy saját identitásunkat jobban kifejezzük. Az attitűd megítélésének iránya lehet kedvező, semleges, illetve negatív. Ha a másik felé pozitív attitűddel rendelkezünk, a sztereotípiák alkalmazása háttérbe szorul. Ha ez negatív, a sztereotípiákat könnyebben előhívjuk. Semleges attitűd esetén hangulatunk, motivációnk és még számos környezeti elem befolyásolja sztereotipizálásunkat. Intenzitás szempontjából az attitűd lehet erős vagy gyenge. Ha erős az attitűd, akkor a másik félről kialakított képünket egy pillanatnyi helyzet nem befolyásolja, ha gyenge az attitűdünk, egyszerű történések, helyzetek is attitűdváltást eredményezhetnek.

Első benyomás

A benyomás a másokra vonatkozó tudás, ami a kognitív reprezentáció egyik formája. Első benyomásnak a másikkal való első találkozásról róla bennünk kialakult képet nevezzük. Az emberekről kialakított első benyomás létrejöttében szerepet játszik a másik fizikai megjelenése, nem verbális kommunikációja és viselkedése. A másik viselkedéséből gyakran és tévesen következtetünk belső tulajdonságaira. A viselkedés ugyanis nem feltétlenül az illető személyiségét, hanem az adott szituációban játszott szerepét képezi le. A viselkedésből a személyiségre való következtetést megfeleltetési torzításnak nevezzük. A másik probléma a viselkedésnek tulajdonított jelentőséggel kapcsolatban az, hogy ugyanaz a viselkedés sokféle következtetést hívhat életre attól függően, hogy a megfigyelő milyen motivációs állapotban, milyen hangulatban van, milyen elvárásokat támaszt,illetve milyen kontextusban vizsgálja a másik személyt. A fentiek miatt, ha egy új emberrel való találkozásra készülünk (felvételi vizsga, állásinterjú, stb.) fontos, hogy ügyeljünk a már említett tényezőkre, mivel későbbi sikerességünket jelentősen befolyásolhatja a rólunk kialakuló első benyomás. Tehát igyekezzünk ápolt külsővel, az alkalomhoz illő ruházatban megjelenni, ügyeljünk nem verbális kommunikációnkra (ne rágjuk körmünket, ne hadonásszunk, ne tördeljük kezünket, keltsük magabiztos ember képzetét). Bizonyos foglalkozásoknál (politikusok, diplomaták), társadalmi szerepeknél (uralkodók, arisztokraták) ezek a tényezők még nagyobb szerepet játszanak, ezért a benyomáskeltésre külön iparág alakult ki. Ezen foglakozások és szerepek képviselőit szakértők segítik kommunikációjuk javításában, és az elvárt viselkedés (etikett) elsajátításában.