Vonzalom
A szerelem a serdülő- és ifjúkori személyiségfejlődés egyik fő iránya. Kialakulása függ az inger természetétől, az egyén fizikai és fiziológiai képességétől és korábbi tapasztalataitól. A pszichoszexuális fejlődés oldalai: a pszichofiziológiai, az emocionális és az intellektuális oldalak. A serdülőkorban ezek különválnak, az ifjúkorban azonban egymásba tolódnak. A három oldal nemenkénti aránya különbözik. A lányok inkább az emocionális, a fiúk pedig a pszichofiziológiai, azaz szexuális kielégülést keresik a szerelemben. Tehát a vonzalom a lányok számára elsősorban érzelmi kérdés, szexuális képességük jóval később, 17-20 éves koruk között, gyakorlással alakul ki, de már serdülőkorban is mélyebb és tartósabb kapcsolatokra törekednek
Fizikai vonzerő
Tehát a fizikai vonzerő elsősorban a fiúk számára fontos serdülőkorban. A pszichoszexuális fejlődés fő kérdései közé tartozik a mindenkinél megjelenő nemi ösztönből fakadó szexuális orientáció, irányultság, illetve a felnőttes nemi szerep, magatartás megtanulása. Az irányultság szempontjából három típust különböztetünk meg: - a saját nemét elfogadó: heteroszexuális) - a saját nemét elutasító: transzexuális, homoszexuális, aszexuális és frigid - a saját nemével szemben ambivalens: biszexuális, perverz A heteroszexuális attitűd kialakulását fejlesztő és késleltető tényezők egyaránt befolyásolják. Ezek egyrészt testi, másrészt szociális jellegűek. A testi tényezők közé soroljuk a neurohormonális feszültséget, közismert nevén a nemi vágyat és az első aktus által megmaradt imprinting benyomást. Ha ez utóbbi kellemetlen emlékekkel társul, a későbbi szexuális kapcsolatok kialakulásánál késleltető tényezőként jelentkezik. A szociális tényezők lehetnek családi, illetve családon kívüliek. A harmonikus életet élő gyermeküket elfogadó, korszerűen nevelő szülők gyermekük heteroszexuális attitűdjének kialakulását segítik elő, az iskola, a kortárs csoportok, a tömegkommunikáció és a másik nemhez való közeledés sikere alkotják a családon kívüli tényezők csoportját.
Pozitív interakció, hasonlóság
Serdülőkorban (13-14 éves korban) történnek az első tényleges közeledési kísérletek a másik nemhez. Ekkor még csoportosan, közös programok szervezésével (pl. közös mozizás) jellemezhető a két nem kapcsolata, melynek kulcsszava a hódításvágy. Ebben a korban ez a vágy a lányok számára a divatos öltözködésben, hajviseletben, a fiúknál pedig a hódítások számában nyilvánul meg. J. A. Hadfield ezt a szakaszt poligám fázisként határozta meg. Tizenöt éves korban alakulnak ki a párkapcsolatok a csoporton belül, innentől számíthatjuk az „igazi” randevúk időszakát. Ez eleinte a csoporttársak körében gúnyolódásra ad okot, később azonban ez a trend megfordul, és a párkapcsolat megléte szinte kötelezővé válik a társak szemében. Ezek a kapcsolatok rendszerint rövid életűek, párhuzamosság is jellemezheti őket, de személyiségfejlesztő hatása nem vitatható: ilyenkor alakul ki a partnerideál, megszilárdulnak a nemi szerepek és a fiúknál összhangba kerül a szexuális és emocionális motiváció, kialakul a szerelmi képesség.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
