Észlelés
A segítségnyújtás a proszociális magatartás egyik megnyilvánulási formája, amely az áldozat szükséglete és a segítőtárshoz való hasonlósága alapján jön létre. A segítségnyújtás alapvető, első mozzanata, hogy felismerjük: segítségre van szükség. Ennek a szükséghelyzetnek az észlelése nemcsak a segítségnyújtó személyen múlik, de a környezeti hatások is nagyban befolyásolják. Zajban, tömegben, kevéssé átlátható helyzetben a segítséget igénylő személy észlelése akadályokba ütközik, ezért van az, hogy kisvárosban, vidéken gyakoribb a segítségnyújtás, mint a nagyvárosi zajban.
Hasonlóság
A segítségnyújtás második lépésében a segítségnyújtó fél öntudatlanul megvizsgálja, és ítéletet mond a segítségre szoruló alanyról. Ha a segítő személy hasonlóságot vél felfedezni a másik féllel, kialakul benne a közös csoporttagság és a közös értékek meglétének érzése. Így kialakul a kötődés érzése is, ami aktiválja a segítségnyújtási szándékot. A hasonlóság mellett a segítő ember mérlegeli az úgynevezett megérdemeltséget is, azaz, hogy a segítségre szoruló egyén megérdemli-e az ő segítségét. Ez a mérlegelés a segítő oktulajdonítási képességétől függ. Ha arra a következtetésre jut, hogy a probléma kontrollálhatatlan ok miatt következett be, a segítségre szoruló önhibáján kívül motiváltabb lesz a segítségnyújtásban. Gyakori oktulajdonítási hiba azonban, hogy bajba került hontalanok vagy ellenszenves egyének baját kontrollálható oknak hiszünk.
Segítség
A segítségnyújtás folyamán nagymértékben motiválja a segítségnyújtót saját empatikus készsége, ez minél nagyobb, annál motiváltabb az áldozat problémájának megoldására. A negatívállapot-enyhülés modellje szerint az emberek azért segítenek egymáson, hogy a segítségre szoruló szenvedésein enyhítsenek. Több kutatás is bizonyítja, hogy az emberek nem szeretik, sőt gyűlölik mások szenvedését nézni. Ez a tény érdekes kérdéseket vet fel: Talán nem is másokon akarunk segíteni, hanem csak a saját komfortérzetünket kívánjuk visszaállítani, amikor segítünk? Az erre a kérdésre adott igenlő válasz magyarázatot adhat arra hogy sajnos elég gyakran a rászoruló egyedül, segítség nélkül marad. Amit nem látunk, az nincs, tehát komfortérzet romlásunk sincs. A Batson által megalkotott empátia-altruizmus modell szerint a segíteni szándékozó egyén vagy személyes aggodalmat (óvatos, fél, megijed), vagy empátiás aggodalmat (szimpatikus a segítségre szoruló, félti azt, szánakozik rajta) él át.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
