Jellemzők

A szkizofrénia a személyiség súlyos dezorganizációjával jár: a beteg valóságszemlélete torzul, és képtelenné válik a normális életvezetésre. Kultúrától független betegség; az emberiség egész történetét végigkíséri, és a népesség kb. egy százalékát érinti. Általában a késői serdülőkorban vagy a fiatal felnőttkorban jelentkezik. A szkizofréniás betegek többnyire kórházi kezelésre szorulnak, az ideg- és elmeosztályok pácienseinek felét ők alkotják. Kifejlődése változatos lehet: van, amikor hirtelen, heves zavarodottsággal és nyugtalansággal forgatja fel a beteg életét, máskor fokozatosan válik furcsává és megmagyarázhatatlanná a viselkedés. Tünetei rendkívül sokszínűek, ám nagyjából a következő szakaszban összegezhetők: - Gondolkodás- és figyelemzavar: egyaránt sérül a gondolkodás folyamata és tartalma. Beszédét összefüggéstelen szavak és kifejezések egybekapcsolása jellemzik, és a nagy fokú hajlandóság egyedi szókapcsolatok létrehozására, melynek során a fő szempont nem is a szavak jelentése, hanem inkább a hangzása. Megbomlanak a szokásos, normális asszociációs láncok, mert képtelenné válik a beérkező információs tömegből kiválasztani azokat az ingereket, melyek fontosak lehetnek mondanivalója számára. Képtelennek érzi magát a koncentrálásra és figyelmének kontrollálására. Mindemellett a gondolkodás tartalma is furcsa alakokat ölt: sokszor válnak téveszmék és hiedelmek áldozataivá, anélkül, hogy képesek lennének belátni viselkedésük és beszédük szokatlanságát. A leggyakoribb téveszme az, hogy gondolatait és cselekedeteit külső erők ellenőrzik. Ilyen, gyakori befolyásolási téveszme például az, hogy gondolatait rádióhullámokon közvetítik és ezeket mások is hallhatják, de az üldöztetéses téveszme sem ritka: a támadástól való félelem, vagy a meggyőződés, hogy valakik összeesküdtek ellene. Ez utóbbi tünetet paranoiának is nevezik; a beteg állandóan attól retteg, hogy megmérgezik, és senkiben sem képes megbízni. Már ritkábbak a nagyzási téveszmék, melyben a beteg szélsőségesen eltúlozza saját fontosságát és jelentőségét. - Észlelési zavarok: a beteg azt veszi észre, hogy a világ valahogyan megváltozott, sőt, akár saját magukat sem képesen felismerni a tükörben, vagy megháromszorozva látják magukat. Az észlelés zavarai hallucinációkba is torkollhatnak: hangokat hallanak, melyek közlik vele, mit tegyen, és mit ne; vagy ritkábban különös lényeket lát. Feltételezik, hogy a szkizofréniás hallucináció esetében az a neurotranszmitter által közvetített folyamat sérül, ami az álmok megjelenését gátolja éber állapotban. A szkizofrén valóságérzékelés központi jellemzője a képtelenség a különbségtevésre belső és külső, valóságos és képzelt között. Ezen túl gyakran mutatkoznak képtelenek normális érzelmi reakciókra; érzelmeik vagy nem megfelelőek, vagy éppenséggel hiányoznak. - Mozgásos tünetek és visszahúzódás a valóságtól: gyakran észlelnek tőlük bizarr motoros aktivitásokat. Az egyik véglet az, hogy furcsa arckifejezést öltenek, grimaszokat vágnak, hevesen gesztikulálnak, állandóan mozognak. A másik végletben teljesen magukba húzódnak. Nem reagálnak semmire, szokatlan testhelyzeteket vesznek fel, és órák hosszat úgy is maradnak: katatóniás mozdulatlanságba merednek. Mindezeken kívül a szkizofréniás még a mindennapi életben is számos nehézséggel küzd. Serdülőkorában nehezen birkózik meg az iskola követelményeivel, felnőttkorban ha álláshoz jut is, nem tudja megtartani, nem ápolják magukat megfelelően, és társaságkerülők.

A skizofrénia kockázata és a genetikai rokonság

Magyarázat

Nagyon nagy kutatói energiákat mozgósították már a betegség megértésére, ám mindezidáig nem sikerült végérvényes magyarázatot találni. Talán csak az biztos, hogy kialakulásában több tényező együttes jelenléte játszik nagy szerepet. A továbbiakban sorra vesszük a különféle megközelítéseket.

- Biológiai magyarázat: az sem kizárt, hogy a betegség öröklődik. Örökbe fogadott, de szkizofrén szülőktől származó gyerekek nagyobb valószínűséggel betegednek meg, mint a normális szülőktől származók. A genetikai kutatások szerint az ötödik kromoszómán található egy olyan károsodott génszekvencia, ami felelős lehet a betegség kialakulásában, de más kutatások ezt nem erősítették meg. Inkább valószínű tehát, hogy több gént érintő károsodásról van szó, melyben a különböző gének hibái halmozódnak. Mások a dopamin-anyagcsere rendellenességeiben jelölik meg a betegség okát, amit gyógyszeres kezelések is alátámasztanak valamelyest. A szkizofréniát antipszichotikumokkal próbálják kezelni, ami olykor be is válik, vagy legalábbis enyhíti a tüneteket.

- A társadalmi és pszichológiai megközelítés szerint az alacsonyabb társadalmi osztályokban gyakoribb a megbetegedés. Ezt egyrészt azzal próbálták magyarázni, hogy a szkizofrén beteg amúgy is lentebb csúszik a társadalmi ranglétrán, mert nehezen tudja magát feltalálni eredeti pozíciójában, másrészt az is lehetséges, hogy éppen a rossz gazdasági és társadalmi körülmények, s a velük járó stressz, hányattatás és bűnözés oldja ki a betegséget. De a családi tényezők is hozzájárulhatnak a szkizofrén tünetek kialakulásához. Egy tizenöt éven át folytatott vizsgálat azt találta, hogy a szkizofrénia legnagyobb arányban azokban a családokban fordult elő, ahol a szülők kritikusan és ellenségesen bántak a serdülővel, és zavaros volt a kommunikációjuk. A zavaros kommunikáció és a negatív szülői attitűd együttesen jobban valószínűsíti a szkizofrénia kialakulását, mint e két változó egymagában.

- A szegénység és a betegség kialakulása között nem találtak szoros korrelációt. Annál inkább a családban előforduló genetikai terheltség és a későbbi megbetegedés között. A szkizofrénekké vált veszélyeztetett gyerekek az előzetes adatok szerint a következőkben különböznek a veszélyeztetett, de meg nem betegedett gyerekektől. Akiknél ténylegesen kialakult a betegség, azoknál nagyobb valószínűséggel fordult elő születési komplikáció, korai elszakadás az édesanyától, apjukat kezelték már kórházban alkoholizmussal, szkizofréniával, és magatartási problémák az iskolában.

A skizofrénia lefolyása - kulturáslis különbségek

A skizofréniáról link