A self
A self (selfkoncept), azaz „ énfogalom” Karl Rogers fenomenológiai személyiségelméletének központi fogalma. Ez a fogalom tartalmazza mindazon elképzeléseket, észleleteket, értékeket, stb., amelyek az „én”-t jellemzik. A self fontossága abban rejlik, hogy befolyásolja az egyén viselkedését és a világ észlelését. Ez azt jelenti, hogy az ember szándéka úgy viselkedni, hogy az énképével a viselkedés összeegyeztethető legyen. Egy önmagát szelídnek megítélő ember agresszív magatartásformák felvételére csak kivételes esetekben mutat hajlandóságot. Az ember mindig törekszik belső énjét viselkedéssel kifejezni, azaz törekszik az énkifejezésre. Az énbemutatás az énkifejezés sajátos formája, mellyel az egyén másokat kíván meggyőzni valódi belső állapotáról. Az énkép folyamatos alakítása az énideálhoz való igazodás folyamata. Minél nagyobb az összhang az énideál és a reális énkép között, annál boldogabbak vagyunk. A self a viselkedésen kívül az érzelmeket és a gondolatokat is nagymértékben befolyásolja.
Selfek
Az önismeret többféle szerep, viselkedés, cselekvés, társas kapcsolat, illetve szituáció köré szerveződik. Tehát sokféle énből alakítjuk ki az énképet. A selfek száma és sokfélesége egyénenként különbözik. A viselkedésünk során mindannyiunk számára világos, hogy más magatartást tanúsítunk különféle társaságokban, helyzetekben. Máshogy viselkedünk az iskolában, munkahelyen és máshogy baráti társaságban, sőt szüleinkkel szemben is meghatározott magatartásmintákat alkalmazunk. A társas összehasonlítás is alátámasztja ezt a gondolatot, hiszen a rosszindulatú főnök lehet, hogy otthon kiváló családapa. Mások reakcióiból is vonhatunk le következtetéseket az énkép kialakítása során, hiszen az idősebb rokonok a harmincnyolc éves férfit fiatalembernek szólíthatják, tegezhetik akkor is, ha az munkahelyén felelősségteljes pszichiáterként dolgozik. A többféle self az énkép kialakításában zavaró is lehet. A probléma megoldható, ha az egyén csak a főbb szerepek alapján határozza meg önmagát (munkahely, család, barátok), és a járulékos selfek mellett (sorban álló vevő, sofőr) ezeket tekinti meghatározónak. A self komplexitása, összetettsége az összes énrésznek száma és sokfélesége, amit az egyén élete folyamán kifejlesztett. Megkülönböztetünk alacsony seflkomplexitású (kevés seffel rendelkező) és magas seflkomplexitású egyéneket. Ez utóbbiak nyitottabbak, összetettebbek és érettebb személyiségek.
Koherens énkép
A különféle ének (selfek) nem mindig illenek össze. Ahhoz, hogy az egyén összefüggő énképet alkothasson magáról, ezeket különféle stratégiák segítségével össze kell illeszteni. Ha össze nem illő selfeket egyszerre hívunk elő, az feszültséghez vezethet, ami az egyén teljesítményromlásához vezethet mind a munka, mind a társas kapcsolatok terén. A koherens énfogalom kialakítható a korlátozott hozzáférhetőség révén, azaz egy adott szituációban a szükséges énünket választjuk, a többit kizárjuk. Munkahelyen nem szombat esti, baráti magatartásmintáinkat alkalmazzuk. A koherens énképet szelektív memória révén is kialakíthatjuk, ha valamelyik énünkben változás ment végbe, a régi ént memóriánk kitörli magából: a szülők saját emlékeik szerint mindig jó gyerekek voltak. A harmadik ilyen stratégia néhány kulcsself kiválasztása. Ilyenkor fontos, megkülönböztető személyiségjegyek alapján egy énsémát hozunk létre, és ehhez a sémához következetesen tartjuk magunkat. A koherens énfogalom kialakulása kultúránként különböző. A függetlenséget hangsúlyozó kultúrákban az egyedülálló, stabil egyéniség kialakítása a cél, melynek feladata önmaga kifejezése, a kölcsönös hangsúlyozó kultúrákban pedig a társas szerepek, a csoportcélok támogatása és a külső én előtérbe helyezése figyelhető meg.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
