Mechanizmusok

A meditáció a tudatállapot változása, amit bizonyos gyakorlatok és rituálék révén lehet elérni. Egyfajta misztikus élményt nyújtanak az olyan különféle tevékenységek, mint a légzés ellenőrzése, a külső ingerek kizárása, a jógapozíció felvétele, a figyelem nagymérvű beszűkítése vagy különböző események vagy szimbólumok mentális képeinek létrehozása. Ebben az állapotban egy olyasfajta ellazulás érhető el, melynek révén a személy csaknem elveszti öntudatát, kapcsolatát a külvilággal. Csaknem valamennyi világvallás alkalmazott különféle meditációs technikákat, melyek az ókori időkbe nyúlnak vissza. A meditáció jó módszer a relaxáció létrehozására és a fiziológiai arousal csökkentésére, mert csökkenti a légzésritmust, az oxigénfogyasztást és a szén-dioxid kilélegzését. Ezzel párhuzamosan csökken a szívritmus, stabilizálódik a vérkeringés, valamint az EEG is változik, azaz a meditáció az agykérgi idegtevékenységet is mérsékli, ami alacsonyabb mentális aktivitásra enged következtetni. A meditáció jó gyakorlat azok számára, akik krónikus szorongásban szenvednek és problémáik vannak önértékelésükkel, de a sportolók is sikerrel alkalmazhatják teljesítményük fokozására. A meditáció irodalma meglehetősen változatos színvonalú, s sok esetben csupán a nyugati társadalmakra jellemző útkeresésből próbálnak tőkét kovácsolni, kihasználva az emberek bizonytalanságát nemi, szülői, valamint társadalmi szerepükben.

Módszerek

A meditáció hagyományos formái a jóga, melynek vallási alapja a hindu hitvilág, valamint a zen, mely a japán és kínai buddhizmusban gyökerezik. A meditáció egyik hagyományos módszere a megnyíló meditáció, a másik a koncentrációs meditáció. Az előbbi során a személy megtisztítja elméjét, és új élmények felé fordul, az utóbbi pedig aktív odafigyelést jelent, mely a tárgyak, szavak, eszmék újfajta szemléletével ajándékoz meg. A következő pár sor jól érzékelteti a megnyíló meditáció révén fellépő élményt: E megközelítés lényege a feloldódás a semmittevésben, a semmit gondolásban, tökéletes ellazulás és a szellem és test teljesen szabadon engedése... kilépés a lelket eltöltő, folyton változó gondolatok és érzések örvényéből, és azok kívülről szemlélése. Nem szabad az áramlásban elmerülni. Egy másik metaforával... hagyjuk gondolatainkat, érzéseinket és vágyainkat az égbolton átrepülő madárcsapat módjára szárnyalni. Hadd szálljanak szabadon. Csupán figyeljünk. Ne hagyjuk, hogy a madarak a felhőkbe repítsenek bennünket. (Chauduri, 1965, 30–31. o.) A következő szövegrészlet a koncentrációs meditációba enged betekintetni: Ezen az ülésen a koncentrációról szeretnénk ismereteket szerezni. Kérjük, próbáljon meg erősen összpontosítani egy kék vázára. Koncentráción nem a váza különböző részeinek elemzését értjük. Próbálja meg a vázát a maga valóságában szemlélni, minden más dologtól függetlenül. Próbáljon meg minden gondolatot, érzést, hangot vagy testi érzékelést kizárni. (Deikman, 1963, 330. o.) A meditációs technikákat lehetetlen hosszas tanulmányozásnak alávetni, s csupán korlátozott bepillantást engednek a hosszas, sokszor évtizedes gyakorlással kifejlesztett tudatváltozásokba. Azt azonban tudjuk, hogy a meditáció különböző szintjein különböző kognitív változások lépnek fel. A meditáció végső fázisa az ún. samdhi, mely a tökéletes gondolat-, érzékelés- és öntudatmentes állapot.

Használat

A meditáció világi formája az ún. transzcendentális meditáció, mely a keleti meditáció kommerszebb változata, ám a nyugati világban ez terjedt el. A módszer elsajátítása oktató segítségével nem okoz különösebb nehézséget. Az oktató mantrát képez, és az újoncnak ezt kell ismételgetnie mindaddig, amíg el nem éri a mély nyugalom tudatállapotát. Hasonló relaxáció állapot hozható létre a TM-hez kapcsolódó misztikus asszociációk nélkül is.

Módszere a következő:

1. Üljön kényelmes testhelyzetben, és csukja be a szemét!

2. Lazítsa el teljesen az izmait, először a lábán, majd végig az egész testén, egészen az arcáig. Hagyja izmait ilyen relaxált állapotban!

3. Lélegezzen orron át! Tudatosítsa légzését! Amikor kifújta a levegőt, mondja csendben, csak magának, hogy „egy”! Például: belégzés... kilégzés, „egy”; be... ki, „egy”; és így tovább húsz percen keresztül. A szemét kinyithatja az idő ellenőrzésére, de ne használjon ébresztőórát! Amikor ezt befejezte, üljön nyugodtan több percig előbb csukott, majd nyitott szemmel!

4. Ne aggódjon amiatt, hogy nem sikerül kellő mélységű relaxációt elérnie! Passzív attitűdöt tegyen magáévá, és hagyja, hogy az ellazulás a maga útján haladjon! Várja egyéb gondolatait! Amikor ezek az elterelő gondolatok megjelennek, zárja ki őket azzal, hogy „Ó, igen”, és ismételje az egyeket! A gyakorlat egyre kevesebb erőfeszítést igényel.

5. Gyakorolja a módszert naponta egyszer vagy kétszer, de ne étkezés után két órán belül, mivel az emésztési folyamatok ellene hatnak a szubjektív változásoknak. Ezzel az eljárással a fiziológiai izgalmi szint csökken. A személyek a többi meditatív gyakorlat során létrejövőhöz hasonló érzésekről számolnak be: belső békéről, a világgal való megbékélésről és jó közérzetről.

A meditációról link