Indukció
A tudatállapot befolyásolása hipnózis révén meglehetősen problematikus. Valaha a hipnotizálás az okkultizmus körébe tartozott, manapság azonban szigorúan tudományos alapon alkalmazzák és vizsgálják. Beemelése a tudományba annak a Charcot-nak köszönhető, akinél az akkor még fiatal orvos Sigmund Freud is tanult a tizenkilencedik század vége felé. Freud számára ez a módszer nyújtott segítséget kezdetben a különböző hisztériás betegségek kezelésében és megértésében, noha később finomította eljárását. De azóta is némi bizonytalanság övezi ezt a területet, noha mára már jóval többet tudunk róla, mint a múlt század elején, mikor Freud próbálkozásai az orvosi szakma heves ellenállásába ütköztek, s mesterével együtt kuruzslónak tekintették. A hipnotikus élmények eléréséhez bizonyos tehetségre is szükségünk van; az élénk és meggyőző perceptuális hallucinációk viszonylag ritkák. Kétféle szuggesztív hallucinációt tartanak számon: a pozitív és a negatív hallucinációkat. Az előbbiben részt vevő személy olyan tárgyakat lát, melyek valójában nincsenek jelen, vagy olyan hangokat hall, melyeket senki és semmi nem ad ki környezetében, míg az utóbbi képtelenné tesz a külvilág normális érzékelésére: nem hallja, amit hallania kéne, és nem látja, amit látnia kéne. Ez azonban összetett jelenség, mely nem ritkán együtt lép fel: ahhoz hogy valaki ne lásson valakit (például egy személyt egy fal előtt), ahhoz látnia kell azt is, ami nincs ott (a fal azon részlete, amit a személy eltakar). A negatív hallucinációk hatékonyak a fájdalomcsillapításban: a személy nem érzékeli a fájdalmat, noha annak kiváltó oka nem szűnt meg. A hipnózis alapfeltétele a hipnotizált személy együttműködése: az, hogy lemondjon viselkedése kontrolljáról, és részt vegyen abban a folyamatban, melyben a valóság torzított képével találkozik, valamint ezt éli át. A hipnotizőr a következő módszerekkel érheti el a kívánt hatást: például arra kéri páciensét, hogy fokozatosan lazítsa el testét és gondolatait, s miden gondolatát egy kis ún. céltárgyra összpontosítsa. Erre az állapotra az alvás metaforáját használják, mert valóban jókora fiziológiai hasonlóság áll fent közöttük – ám a hipnotizálás sikerének alapfeltétele a páciens éber állapota. Másik módszer a hiperéber hipnotikus transz, ami fokozott feszültséggel és éberséggel jellemezhető és a transzindukciós eljárás is aktív. A hipnózis akár saját magunk által is elérhető, segítség nélkül, ha a szükséges feltételeket elő tudjuk állítani. A hipnotikus állapot sajátosságai: - A viselkedéstervezés megszűnése. A mély hipnózisban lévő személy nem szívesen kezdeményez, inkább megvárja a hipnotizőr utasítását, hogy mit tegyen. - A figyelem szokásosnál szelektívebbé válása. A hipnotizált személy minden olyan ingert kirekeszt észleléséből, ami nem a hipnotizőrhöz kötődik. - Könnyen kiváltható gazdag fantáziatevékenység. - A realitásvizsgálat csökkenése és a valóság bizonyos fokú torzulásának elfogadása. - Fokozott szuggesztibilitás. A személynek el kell fogadnia a szuggesztiókat ahhoz, hogy egyáltalán hipnotizálható legyen, de az még vita tárgya, hogy a szuggesztibilitás a hipnózis alatt növekszik-e. - Gyakori a poszthipnotikus amnézia. Ha arra instruálják az erősen hipnábilis személyt, mindent, de legalábbis szinte mindent elfelejt abból, ami a hipnózis alatt történt. Az előre beállított feloldójel hatására az emlékezet helyreáll. Nem mindenki érzékeny egyformán a hipnotikus eljárásra. A népesség mintegy 5–10 százalékát még képzett hipnotizőrök sem képesek hipnotizálni, a maradék pedig különböző mértékben fogékony. Ha azonban egy személyt egy alkalommal már hipnotizáltak, valószínűleg ugyanolyan fogékony lesz egy másik alkalommal.
Szuggesztió
A szuggesztió az az eljárás, mely változatos magatartásmódokat és élményeket idéz elő a hipnotizált személyben. Radikálisan képes megváltoztatni a jelen percepcióját, réges régi emlékek hívható életre benne és új emléknyomok kialakulását is gátolni lehet általa. A hipnózis során a mozgás is változásokon megy keresztül, a hipnotizált személy ebben is átruházza a kontroll hipnotizőrére, valamint akaratlan mozgásokkal reagál a közvetlen szuggesztiókra, de éppígy a mozgás gátlása is sikerrel szuggerálható. A hipnózisból való ébredés után a páciensek a hipnotizőrtől előre beállított jelre meghatározott mozgást produkálnak, ez az ún. poszthipnotikus válasz, ami akkor is fellép, ha a személy el is felejti a szuggesztiót. A hipnózist követő állapot még a poszthipnotikus amnézia: a páciens mindaddig nem képes emlékezni a hipnózis alatt történtekre, míg a hipnotizőr lehetővé nem teszi ezt számára. Az emberek érzékenysége széles skálán változik a poszthipnotikus amnézia tekintetében; van, aki csaknem mindent elfelejt, s van, akik képesek jól felidézni a hipnózis alatt velük történteket. A hipnotikus szuggesztió egy érdekes jelensége az életkori regresszió is. A páciens képessé válik régen velük megesett dolgok részletes felidézésére és átélésére, valamint olyan képességek, szokások reaktiválására, melyek már rég feledésbe merültek.
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
