Tananyag választó:
Korai csecsemőkor
Jegyzet szerkesztése:
A fejlődés mechanizmusai
Eszköztár:

Agy

Születéskor már teljesen fejlett az agytörzs, a gerincvelő kiszélesedő felső vége. Ez irányítja az újszülött legfontosabb reflexeit és létfunkcióit, mint a szopás, nyelés, légzés. A központi idegrendszer fontos területe még az agykéreg, melyet az idegsejtek bonyolult kapcsolatrendszere alkot. Újszülötteknél az agynak ez a része a legfejletlenebb. Később növekszik az agysejtek mérete, fajtáik és kapcsolódásaik is gyorsan bővülnek. Az agykéreg és agytörzs kapcsolata megsokszorozódik: fokozatosan kérgi dominancia áll elő. A másik változás, a mielinizáció, azaz a vezető idegpályák velőhüvelyesedése, mely a gyorsabb ingerület-továbbítást teszi lehetővé. A különböző agyi területek fejlődésének eltérő az üteme. Elsőként az elsődleges mozgatókéreg (kar – törzs – láb), majd az elsődleges érzőkéreg (mozgatókéreggel nagyon szoros a kapcsolata), azután az elsődleges látókéreg és hallókéreg (a 3. hónap végén), és végül a prefrontális és frontális területek érése kezdődik meg.

Táplálkozás

Az újszülötteknél számos alapvető reflex már a születéskor jelen van. Ezek biztosítják a baba életben maradását. Ilyen például a keresőreflex (ha megérintik az arcát, a fejét arrafelé fordítja és a száját is kinyitja), a szopás, a nyelés , a légzés, illetve a fejvisszarántó reflex (ha szopás közben elzáródik az orrlyuk, azonnal elrántja a fejét). A reflexek nagy része a táplálkozással kapcsolatosak. Kezdetben az újszülöttek még csak a feltétlen reflex alapján szopnak Hosszabb ideig tart, amíg megtanulják az önálló táplálékfelvétel legcélravezetőbb módját, illetve szopás közben összehangolódnak az anyjukkal. Körülbelül 6 hetes korukra már látványosan és hatékonyságában is javul a szopásuk. Tulajdonképpen a három alapvető reflex: szopás, nyelés, légzés összehangolt működése teszi lehetővé, hogy a csecsemő jóval rövidebb idő alatt jusson hozzá a szükséges mennyiségű anyatejhez. Ez a fejlettebb szopási mód tehát már nem reflex, hanem egy újabb viselkedésforma.

Környezeti tanulás

A környezeti tanulási elmélet hívei is a csecsemő öröklött reflexeiből indulnak ki a csecsemő fejlődésének vizsgálatakor, de ők a környezethez való alkalmazkodást, a tanulást tekintik biztosítéknak. Némely, a születéskor már meglévő, feltétlen reflexek a későbbiekben átalakulnak. A létrejövő feltételes reflex tanult, szerzett sajátosság. Egy valamely eredetileg semleges ingert rendszeresen együtt adunk, társítunk egy feltétlen ingerrel, akkor egy idő után az egyébként közömbös inger is kiváltja a feltétlen ingernek megfelelő reakciót. Ennek a magasabb reflexszintnek az eléréséhez a környezeti tanulási nézőpont hívei szerint nemcsak a csecsemő biológiai fejlődése, hanem a környezeti alkalmazkodása, a tanulás is hozzájárul. A klasszikus kondicionálás során az egyed megtanulja, hogy mely ingerek, események járnak együtt. Az operáns kondicionálás azt jelenti, hogy egy adott viselkedési formára jövő válasz, a következmények milyensége befolyásolja a hasonló helyzetekben történő magatartást. Tehát azokat a viselkedési formákat ismétli meg előszeretettel a gyermek, amelyek esetén dicséretet vagy jutalmat kap a felnőttektől. Ezt nevezzük pozitív megerősítésnek.