Megjelenés
Az érzelmek nagyon sok összetevőre bonthatók, ám legtöbbször felismert alkotóelemük maga a szubjektív élmény, a belső érzések. A második összetevő a testi reakció: dühünkben elkezd remegni a hangunk, a kezünk, örömünkben pedig kitágul a pupilla. A harmadik komponens a az érzelemmel együtt járó, automatikus gondolatok megjelenése. Negyedik összetevő az arckifejezés, az ötödik pedig az érzelemre adott általános válasszal kapcsolatos, míg a hatodik az érzelmek által kiváltott cselekvés. Ezek önmagukban még nem érzelmek, ahhoz az egyes alkotóelemeknek egymáshoz kell kapcsolódniuk, noha egyik összetevő befolyásolhatja a másikat – például ha előre örülünk egy hétvégére tervezett kirándulásnak. A kutatók számára azonban számos kérdés nyitott még: hogyan járulnak hozzá a vegetatív válaszok az érzelmek intenzitásához, vagy az érzelmek mely összetevői felelősek azért, hogy a különböző érzelmeket különbözőnek érezzük. Az első kérdés eldöntése érdekében olyan betegek érzelmi reakcióit tanulmányozták, akiknek a gerincvelőjét sérülés érte. Ha a gerincvelő kettéválik, a sérülés pontja alatti érzékletek nem érhetik el az agyat. Mivel ezek közül az érzékletek közül néhány a szimpatikus idegrendszerből származik, a sérülések csökkentik a vegetatív arousal hozzájárulását az emóció érzéséhez. A kísérlet korrelációt mutatott a sérülés erőssége és az adott érzelmi válasz gyengesége között, vagy pedig azt tapasztalták, hogy a kísérleti személyek képesek voltak reakcióra, ám érzelmeket nem éltek át. Az érzelmek kognitív kiértékelése jóval gazdagabb a vegetatív reakcióknál, ezért alkalmas arra, hogy biztosabban elkülönítse egymástól a különböző érzelmeket. Olykor egyedül, a vegetatív hatás elmaradása esetén is alkalmas az adott érzelem minőségének meghatározásához, de az összetettebb kutatások tanulsága az, hogy emocionális helyzetben a kiváltó esemény általában vegetatív arousalt és kognitív kiértékelést egyaránt eredményez. Az arousal észlelt arousalhez, a kiértékelés pedig egy vélekedéshez vezet, amelyek együtt határozzák meg az észlelt érzelmet. Az észlelt arousalt és a vélekedést nem egymástól függetlenül tapasztaljuk: inkább az a helyzet, hogy az arousalt a vélekedésnek tulajdonítjuk. Ezek a kutatások azt mutatják, hogy mind az arousal, mind a kiértékelés hozzájárul az élmény intenzitásához, és hogy időnként a kiértékelés magában is meghatározhatja az élmény minőségét.
Kifejezése
Darwin 1872-ben megjelent klasszikus műve (Az érzelem kifejezése az embernél és az állatnál) arra hívta föl a figyelmet, hogy az érzelmek kommunikációjának fajfenntartó szerepe van; egy megriadt állat viselkedésével a többieket is figyelmezteti a veszélyre. Az újabb kutatások pedig arra hívták föl a figyelmet, hogy a kommunikatív funkció mellett az érzelmi kifejezések éppúgy hozzájárulnak a szubjektív élményhez, mint az arousal és a kiértékelés. Az érzelmek kifejezése tehát kommunikatív aktus, melynek alapján a környezetünk képes arra, hogy kódolja és értelmezze a bennünk lezajló érzéseket. A sírás szomorúságra utal, míg a nevetés vidámságot feltételez, stb.
Kultúra
A kutatások szerint bizonyos arckifejezések egyetemes jelentéssel bírnak, függetlenül attól a kultúrától, ahol az egyén nevelkedett. A hat alapérzelem (öröm, düh, bánat, undor, félelem és meglepődés) kifejezésével mutattak fotókat öt ország (USA, Brazília, Chile, Argentína, Japán) szülötteinek, és azt találták, hogy a kísérletben részt vevők könnyedén azonosítani tudták azt az érzelmet, amit a fotók látható arcok kifejeztek. Erre még olyan távoli törzsek tagjai is képesek voltak, akik soha nem kerültek kapcsolatba a nyugati kultúrával, valamint olyan amerikai főiskolások, akik bennszülöttek fényképeit nézegetve próbálták a kifejezett érzelmet felismerni. Ezek az eredmények Darwint igazolják, aki szerint a az érzelmek kifejezése evolúciós fejlemény, velünk született, és a túlélésben van jelentős szerepük. Az undor és az elutasítás kifejezése szintén nem igényel alaposabb jártasságot az adott kultúra érzelmi kódjaiban. Emellett azonban minden kultúrának vannak olyan szabályai, melyek meghatározzák egy adott érzelem kifejezésének szabályait: hogyan kell gyászolni, szeretni és örülni. Európában többnyire a szomorúság kifejezése kíséri a gyászt, míg máshol jókedvet, táncot és éneket várnak el a közelállóktól. Az üdvözlés szabályai is kulturálisak: egy elegáns fogadáson kézfogás és kézcsók járja, míg ha két jó barát összefut az utcán, egymás nyakába is borulhatnak. Más kifejezéseket használhat egy férfi és egy nő: a férfiak számára sokáig tabu volt és a férfiatlanság jele, ha szabad utat engedtek gyengédebb érzelmeiknek vagy félelmeiknek.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
