Felnőttkor
Felnőttkornak a személyiség fejlődésének azt a szakaszát nevezzük, amikor a személyiségjegyek gyökeres változást nem, csak részleges módosulást mutatnak. Magyarországon a felnőttkor jogi határa 18 év, ám a pszichológiai felnőttkor ettől több évvel is elmaradhat. Az élet ezen szakaszát vizsgáló pszichológusok a felnőttkort a következő szakaszokra osztják: Korai felnőttkor: 20-30 év között Középső felnőttkor: 30-45 év között Késői felnőttkor: 45-60 év között A felnőttkor sajátosságai közé tartozik az interiorizáció, azaz a társadalmi követelmények elsajátítása, a munka és szabadidős tevékenységek arányának megváltozása és a megszilárdulási folyamatok (munkahelyi, családi szerepek megszilárdulása) A korai felnőttkor idején az egyén ténylegesen beilleszkedik a társadalomba mind közéleti, mind magánéleti szinten. Fizikai teljesítőképessége eléri a maximumot, munkára, nemzésre alkalmas. Ebben az időszakban a gyakori munkahelyváltás is jellemző, ami hol egyéni, hol külső késztetésre megy végbe. A középső felnőttkorban az egyén már stabilan beilleszkedett a társadalomba, egyéni céljai megvalósítására törekszik: karrier- és családi szerepek realizálódása, és kialakulnak stabil életmódbeli szokások. Produktív periódusnak is nevezzük, mert ebben az időszakban főleg gyakorlatias célok irányítják az egyén életét. A késői felnőttkor válságperiódus: átmenet az öregkorba. Alapvető változások zajlanak az egyén életében, melyek közül az egyik legfontosabb a klimaktérium (hormonális áthangolódás), mely a nőknél 45-50 éves kor között 2-3 éven keresztül, a férfiaknál 50 és 60 éves kor között megy végbe, és leginkább az érzékszervek romlásával jár együtt. Ezt az időszakot ingerlékenység szorongás hangulati labilitás és szexuális zavarok jellemzik. A másik jelentős változás az egyén pszichofizikai teljesítőképességének csökkenése, ami memóriazavarokban, nehéz alkalmazkodó képességben és lassuló reakció-készségben mutatkozik meg. A periódust szintén jellemzi a gyermekek önállósodása, ami szülőkben a feleslegesség érzetét kelti. A negatív változások mellett pozitív változások is jellemzik ezt a szakaszt, hiszen a racionális időkihasználás és az alkotásvágy az emberek nagy százalékánál megjelenik.
Öregkor
Öregkornak az egyén 60-80 év közötti életperiódusát nevezzük. Rendszerint negatív folyamatként éljük meg ezt a kort, hiszen ezt az időszakot érzelmileg nehéz elfogadni, mert a legtöbb fiziológiai és pszichés változás ekkor jelentkezik. Az öregkorral kapcsolatban többféle elmélet létezik. Az ún. elszakadáselmélet szerint az egyén magára fordítja az időt, életét szociális passzivitás és magány jellemzi. A tevékenység elmélet szerint az egyén a feleslegesség érzés elkerülése érdekében produktív tevékenységeket hajt végre: hobbijának szenteli életét, unokáira vigyáz, stb. | 
|
Aggkor
Aggkornak a 80 éves kor feletti időszakot nevezzük. Ebben az időszakban az egyének társadalmi beilleszkedése változatos képet mutat: egyesek függőségi stratégiát alakítanak ki, azaz elvárják a gondoskodást, mások védekező stratégiával élne, mereven ragaszkodnak régi szokásaikhoz. Megjelenhet ebben a korban a konstruktív stratégia is, az ilyen embereket tettrekészség, derű jellemzi. A gyanakvó stratégiával beilleszkedő aggok a fiatalokat okolják életkorukért, míg az öngyűlölők saját egykori életükre tekintenek gyűlölettel. Az öregedés problémáival foglalkozó tudományág a gerontológia, melynek napjainkra különböző ágai alakultak ki (gerohigiénia, geriátria), melyek céljai az élet meghosszabbítása és a szociális képességek magas szinten tartása.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
