Anyaméhben
A gyermek növekedésének és fejlődésének legintenzívebb és biológiailag legsokoldalúbb periódusa az a kilenc hónap, amelyet édesanyja méhében tölt. A méhen belüli fejlődés biológiailag meghatározott, jól elválasztható három szakaszra bontható. A fogamzás pillanatától kezdődő és a méhfalhoz való tapadással lezáruló szakaszt nevezik csíraszakasznak. A csíraszakasz 8-10 napos ideje alatt a megtermékenyített petesejt végighalad az anya petevezetékén, és a méhbe jutva annak falába ágyazódik be. Ekkor veszi kezdetét az embrionális szakasz, amelyben megjelennek a létfontosságú szervek kezdetleges formái. A fogamzás utáni kilencedik héten, a csontok keményedésének első jeleivel veszi kezdetét a magzati szakasz. A fejlődés ezt követő része során a már meglévő kezdetleges szervrendszerek fejlettségi szintje lassanként el fogja érni azt az állapotot, amikor a kisbaba az anyaméhen kívül is életképessé válik. A születés előtti fejlődésről nézd meg az animációt!
Újszülöttkor
Az újszülöttek a méhen belüli fejlődésnek köszönhetően világrajövetelük pillanatában birtokában vannak azon képességek kezdetleges formáinak, amelyek képessé teszik őket arra, hogy érzékeljék környezetüket és tapasztalatokat szerezzenek belőle. Ezek a képességek azonban önmagukban nem elegendőek még az olyan alapvető létfenntartási folyamathoz sem, mint a táplálkozás. Ezért az újszülöttek életben maradása és fejlődése éveken keresztül teljességgel a gondozóiktól függ. Továbbá ahhoz, hogy később önállóan legyenek képesek ellátni egyszerűbb szükségleteiket, rengeteg ismeretet kell elsajátítaniuk. Ehhez azonban további biológiai fejlődésre is szükség van. Látásélességük még nem tökéletes, de ahhoz megfelelő, hogy föléjük hajoló anyjukkal kontaktusba kerüljenek. Hallásuk jól fejlett már a születés pillanatában is, de bizonyos hangtartományokban még nem kifinomult. Később ez gyorsan javul a csecsemőkorban, majd lassabban fejlődik, amíg végül tíz éves kor körül éri el a felnőtt szintet. Minden biológiai és pszichológiai fejlődés, amely ebben a két és fél hónapos időtartamban megy végbe az újszülött és gondozója között létrejövő társas kapcsolat kialakulásához nyújt segítséget.
Csecsemőkor
A gyermek fejlődése során az első évben, a csecsemőkor során a legnagyobb mértékű a növekedés, melynek üteme egyénileg eltérő lehet. Függhet a szervezetbe kerülő táplálék mennyiségétől és minőségétől, a genetikai örökségtől, esetleges betegségektől. A biológiai változások közül a legszembeötlőbb a súly és a magasság gyarapodása, valamint az ezekkel együtt járó testarány változása. Míg születéskor a fej mérete a testhossz 25%-ának felel meg, az első év végére az arány 20%-ra módosul. Továbbá a súlypont lejjebb kerül, ami majd a járás elsajátítását fogja segíteni. A születéskor még lágynak mondható csontok a táplálkozással a szervezetbe jutó ásványi anyagoknak köszönhetően fokozatosan megkeményednek. Először a kéz és a csukló csontjai kezdenek megerősödni, így a csecsemő idővel képessé válik a tárgyak megfogására, elmozdítására. A test vázát alkotó csontozat megerősödésén túl az izmok hosszúsága és vastagsága is megnő. Mindezen fizikális változások ahhoz nyújtanak segítséget, hogy a csecsemő a megfigyelés, a kommunikáció és a játék során egyre több ismeretet szerezhessen a környezetéről.
Kisgyermekkor
Az átlagosan 2,5 évtől 6 éves korig tartó kisgyermekkor talán legszembeötlőbb változása, hogy a gyerekek végtagjaik nyúlásának köszönhetően sokkal magabiztosabban mozognak a világban, mint azt korábban tették. A mozgásukon kívül kommunikációjuk is jelentős fejlődésen megy keresztül, aminek eredményeként kifejezőbbé és ezzel együtt beszédesebbé válnak. A gondolataik és ezek közlése azonban még meglehetősen csapongó és rendezetlen, így a szülők türelmét gyakran próbára teszik az efféle monológok. Önállóságuk napról napra fejlődik, de sok mindenben vannak még szüleikre, gondozóikra utalva. Egyedül képesek például felöltözni vagy enni, ám ezen egyszerű cselekvések előkészítése még a felnőttekre marad. Figyelmüket még nem képesek hosszan egy témára koncentrálni, mind beszédükben, mind játékaikban gyakran váltanak témát. Minthogy nem értik még tökéletesen az őket körülvevő világot, és nem tudják annak eseményeit érdemileg befolyásolni, sokszor ijednek meg, és sok esetben félnek indokolatlanul annak jelenségeitől. A családi, majd később a bölcsődei és óvodai környezetben szerzett tapasztalataik segítik őket abban, hogy egyre bátrabban, ügyesebben igazodjanak el világ dolgaiban, majd egyre önállóbbá váljanak.
Kapcsolódó információk:
Kapcsolódó animáció:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
