Schachter-Singer elmélet

Schachter és Singer elképzelése szerint akkor keletkezik érzelem, ha egy inger vagy esemény által kiváltott arousalt kognitív módon kiértékeljük. Ezt az elképzelést igazolja a klasszikussá vált Schachter-Singer kísérlet.

Kísérlet

Azt a helyzetet, amely érzelmeket hív elő gyakran értelmezzük, értékeljük és alakítunk ki róla véleményt. Az érzelmi élmény intenzitását az is meghatározza, hogy mit gondolok, hogyan értékelem a szituációt, amelyben az érzelem keletkezett. Egészen más érzelmi élményt élünk át abban az esetben, ha azt gondolom, a barátom azért nem jött el a találkozóra, mert biztosan elfelejtette, mintha azt gondolom, hogy biztosan őt is ledöntötte az influenza a lábáról. Az előző esetben valószínű, hogy dühöt fogok átélni, míg az utóbbi esetben sajnálatot. A kognitív kiértékelés segíti az érzelmek elkülönítését. Az érzelem minőségének meghatározásában nagyon fontos szerep jut a helyzet értékelésének. Ez igazolja Schachter és Singer klasszikus kísérlete, amellyel azt kívánták igazolni, hogy bizonyos körülmények között az érzelmi élmény a helyzet kognitív értékelésén alapszik. A kísérlet leírása A kísérleti személyeknek adrenalin injekciót adtak, amely általában vegetatív arousalt okoz: erős szívritmus és légzésszám-növekedés, izomremegés és fokozott izgalmi állapot keletkezik. A kísérletvezetők a kísérleti személyeknek beadott adrenalin hatására vonatkozó információt változtatták. Néhány kísérleti személyt pontosan felvilágosítottak a szer következményeiről, másokat félrevezettek, azt állítva, hogy a szer, zsibbadást okoz. Ezután a kísérleti személyeket egy szobában hagyták egy másik személlyel, aki látszólag másik kísérleti személy, valójában a kísérletvezető beépített embere volt. A beépített ember vagy örömhelyzetet teremtett, úgy hogy feldobottan viselkedett, vagy dühhelyzetet azzal, hogy mérgesen viselkedett. A kísérlet végén megkérték a kísérleti személyeket, hogy számoljanak be érzelmeikről. Az informált személyeknek volt magyarázatuk az izgalmukra, ennek következtében a kísérlet végén nem számoltak be különösebb érzelmekről. A félreinformált személyek viszont, mivel nem volt magyarázatuk a bennük keletkező izgalmi állapotra, dühről számoltak be, amikor a beépített ember dühhelyzetet teremtett és örömről, amikor örömhelyzetet. Tehát ez utóbbi esetben az érzelmet a kísérleti személy helyzetről kialakított kiértékelése határozta meg. A kognitív kiértékelés elméletének képviselői fontosnak tartották azt leírni, hogy valójában milyen dimenziók mentén történik a kognitív értékelés. Smith és Ellsworth 6 dimenziót javasol, amellyel az érzelmek leírhatók:

1. A helyzet kívánatossága (kellemes vagy kellemetlen)

2. A helyzethez elővételezett erőfeszítés mennyisége

3. A helyzet bizonyossága

4. A figyelem, amit a személy a helyzetnek akar szentelni

5. A helyzet felett érzett kontroll erőssége

6. A helyzetben jelen lévő nem emberi erőknek tulajdonított befolyás.

Fontos megemlítenünk azt is, hogy vannak olyan érzelmek is, amelyekben a kognitív kiértékelés nem játszik szerepet. Ezeket az érzelmeket nevezzük prekognitív érzelmeknek. Ilyen prekognitív érzelmek félelmeink, amelyek a gyerekkorban alakultak ki és nem járnak együtt kognitív kiértékeléssel.

Schachter-Singer elmélet

Kapcsolódó animáció: