Kisgyermekkor
A 2,5–6 év közötti időszakban a családi nevelés mellett megjelennek a kortárscsoportok viselkedést befolyásoló mintái is. Eddig a gyermek a legtöbb időt otthon a szülei körében, ismerős környezetben töltötte. A tőlük kapott normákat tanulta meg. Később egyre többször kerül idegen helyekre, helyzetekbe. Az első ilyen újszerű helyzet a szervezett gyermekintézményekhez kötődik. A szülők munkájuk miatt gyakran veszik igénybe a bölcsődei szolgáltatást. Minél kisebb létszámú kortárscsoportba kerül a gyermek, annál könnyebben ismeri ki magát. Sok pozitív hatása is lehet egy jó bölcsődei csoportnak a kisgyermek társas fejlődésére. Megtanul együttműködni a többiekkel, bekapcsolódik a kortárscsoport tevékenységeibe. Ezek a csoportok segítik az énkép kialakulását is, hiszen a gyerekek önmagukat a többiekhez mérhetik. A bölcsődések később is jobban feltalálják magukat új helyzetekben, könnyebben alkalmazkodnak másokhoz. A szülők számára ez kezdetben hátrányt is jelenthet, hisz ezek a gyerekek nagyobb önállósággal rendelkeznek, épp ezért kevésbé engedelmesek, sőt olykor agresszívebbekké is válnak korábbi önmagukhoz képest. 3 éves kortól egy másik intézmény, az óvoda szolgáltatja a társas kapcsolatok keretét. Az óvodások – igaz még csak rövid időre – már képesek a társas interakcióra, azaz a többiekkel való beszélgetésre, a figyelem fenntartására. 3-4 éves korban pedig már megfigyelhető körükben a csoportos interakció, a közös játék is. Igaz még csak kevés ideig játszanak együtt ezek a gyerekek, és gyakran váratlanul vége szakad a közös tevékenységnek.
Iskoláskor
Azok a gyerekek, akik iskoláskorban beilleszkednek a közösségbe, és kedvelt tagjaivá válnak, jó eséllyel fognak a későbbiek során is alkalmazkodni és közben saját céljaiknak is érvényt szerezni. A kortárscsoporttal való kapcsolat alakulása ebben a szakaszban összekapcsolódik a szociális és kognitív fejlődéssel. Az –e téren sikeres gyerekek könnyebben néznek szembe az iskolai elvárásokkal, jobb teljesítményre képesek, hiszen a közösségben elfoglalt helyük pozitívan hat általános közérzetükre. A társak közül ezen időszakban kerülnek ki azok, akikkel szorosabb kapcsolat alakul ki. Ezeknek a baráti kapcsolatoknak leginkább a közös érdeklődési kör és egymás megértése képzi az alapját. A kortárs kapcsolatok tanulmányozására a kutatók a retrospektív és a prospektív vizsgálatot alkalmazzák. A retrospektív vizsgálat a visszafelé követés módszere, a késői gyermekkorból ás az azon túli időszakból származó információk segítségével, visszatekintve keres olyan momentumokat, melyek meghatározták a fejlődés irányát. A prospektív módszer egy előre tekintő longitudinális kutatási forma, amelyben a gyerekek fejlődését a társas kapcsolatban betöltött rangok tükrében és ezek hatásaiban vizsgálja.
Serdülőkor
A biológiai változások mellett a serdülőkor másik meghatározó változása a családi és baráti kapcsolatok újjászerveződése. A kortárscsoportok szerepének jelentősége lényegesen megnő a család rovására, hisz serdülőkorban a gyerekek sokkal több időt töltenek kortársaik között, mint korábban. Mivel a felnőttektől való függés már nem annyira meghatározó életükben, alkalmuk nyílik az önállóság gyakorlására. Míg gyermekkorban a szülők jelentik a példaképet, a legtöbb jellemvonás és szokás tőlük eredeztethető, addig serdülőkorban a korcsoport által szolgáltatott információk és hatások lesznek meghatározó érvényűek. Inkább az önállósodás és a szülőktől való elszakadás irányába halad a személyiség változása. Az otthoni értékrend sok esetben nem logikus érvek alapján kerül felülírásra, csupán a változás és az új élmények iránti igény miatt. A lojalitáson és intimitáson alapuló barátságok megjelenése maga után vonja azt a következményt, hogy a fiatalok a problémáikat inkább a barátaikkal osztják meg, mint a szüleikkel. Az efféle prioritásbeli átrendeződés a serdülőkor velejárója. Az erőszakos, zsarnok szülők gyermekei intenzívebben igyekeznek elszakadni a családtól, de a megértő, szeretetteljes családokban élő serdülők is megkezdik kiépíteni saját, önálló értékrendszerüket és kapcsolataikat.