Alapok
Egy szituáció újbóli, ismételt átélése, észlelése az észlelést megváltoztathatja. A kínaiak között különbséget tenni nehezen tudó ember huzamosabb ideig kínaiak között élve egy idő után könnyedén tesz különbséget az addig egyformának látott arcok között. Ez a jelenség a perceptuális tanulás, amely tehát az észlelés újraszerveződését jelenti. A perceptuális tanulásnak a későbbi viselkedésre gyakorolt hatása kétségtelen, hiszen személyiségünkben, gondolkodásunkban, bizonyos dolgokról alkotott elképzelésünkben változást eredményezhet. Az ilyen jellegű tanulási folyamat során az észlelési teljesítmények kerülnek előtérbe. Ez azt jelenti, hogy a perceptuális tanulás gyorsabb folyamat azoknál az embereknél, akik hamarabb meglátják, meghallják a különbséget. Egyes tudósok szerint a dolgok közötti különbségtételt nem megtanuljuk, hanem az mechanikus módon megy végbe. Bizonyítja ezt a kijelentést, hogy a csecsemő is néhány hét alatt meg tudja különböztetni az emberi arc sémáját más tárgyaktól. A perceptuális tanulás eredménye a szenzoros integráció (több érzékszervi tapasztalat összekapcsolása), amely már csecsemőkorban megjelenik. A perceptuális tanulás során nemcsak a megismerés válik tökéletesebbé, de az „én”-ként való önmeghatározás is kialakul, illetve fejlődik.
Kísérletek
Stratton kísérlete A perceptuális tanulásra vonatkozó kísérletek leginkább a vizuális-motoros koordinációra irányultak. Ez első jelentős ilyen jellegű kísérlet Stratton nevéhez fűződik, aki egy olyan teleszkópos szemüveget helyezett a szemére, ami a világot a feje tetejére állította. Az első néhány napban, a vizuális ingerek megváltozása következtében, a motorikus funkciók (mozgás) komoly nehézségekbe ütközött. Öt nap elteltével azonban az ingerészlelet folyamata alkalmazkodott az új helyzethez, és könnyedén közlekedett a saját házában. Egy héttel később mindennapi tevékenységeit különösebb probléma nélkül, a megszokott módon képes volt elvégezni. Stratton a kísérlet folyamán újra tanulta a látást és a mozgást, illetve ezeknek összekapcsolását. Érdekes jelenség, hogy a szemüveg levétele után az eredeti állapot visszaállításához néhány óra elegendő volt. Ezen a kísérleten felbuzdulva, az izgalmas élményre vágyva, többen is megpróbálkoztak a vizuális-motoros ingerek ilyen jellegű összezavarásával, közülük az egyik torzító szemüveggel két hét után már síelt. Ezek a kísérletek azt bizonyítják, hogy a látás folyamán nem biztos, hogy a retinális képet értelmezzük. Held körhintája Held egyik kísérletében megalkotott egy úgynevezett macska körhintát. A körhintára egy kosárban felfüggesztett egy macskát, egy másikat pedig egy hám segítségével befogott, hogy forgassa a körhintát. A hámba fogott macska körbe-körbe járt, forgatva kosárban ülő társát. Tehát mindkét macska ugyanazokat a vizuális ingereket érzékelte. A kísérlet végeztével Held megállapította, hogy a húzó macska a hámból kikerülve is folytatta a mozgást, újabb vizuális ingerek szerzése érdekében. A másik macska a kosárból kikerülve mozdulatlanul várta ugyanazokat az ingereket. Ez a kísérlet azt bizonyítja, hogy mozgás és a látás összefüggésének felismerése gyakorlással tanulható meg. Ames-szoba Az Ames-szoba egy olyan mesterségesen kialakított, a tárgyak nagyságát szisztematikusan torzító helyiség. Egy lyukon bekukucskáló megfigyelő számára a szobában lévő személy sokkal kisebbnek látszik, amikor a bal oldali sarokban van, mint amikor a jobb oldaliban áll. Ennél a kísérletnél a nagyságkonstancia nem működik, mert a szobát úgy tervezték, hogy észlelést, a percepciót becsapja. Azonban ha nem a lyukon keresztül nézünk be, azaz nem korlátozzuk az észlelés útját, egyértelmű lesz a megtévesztés ténye és oka: a bal hátsó sarok kétszer olyan messze van, mint a jobb hátsó sarok, tehát kisebb retinális képet eredményez. A perceptuális tanulás megfigyelésére kiválóak M. C. Escher metszetei, amelyek első ránézésre reális képeknek tűnnek, de alaposabb megfigyelés után megállapítható, hogy az ábrázolt tárgyak egymásnak ellentmondó nézőpontból láthatóak. A három kísérlet bizonyítja, hogy a perceptuális tanulás folyamán megtanuljuk a fontos információkat kiválasztani, kiemelni az ingerekből az állandó mozzanatokat. Észleléseink kidolgozása emlékezeti, motivációs és egyéb folyamatokat is felölel.
Kapcsolódó animáció:
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
