Traumatikus események

A stressz legáltalánosabban véve olyan tünet, melyet a fizikai vagy pszichológiai jóllét felbomlásával jár, egyfajta külső-belső veszélyeztetettség-érzettel. A stresszt kiváltó események az ún. stresszorok. A stressz a modern nagyvárosi élet csaknem megszokott kísérőjelensége: stresszel a levegő-szennyezettség, a forgalmi dugó, a túlhajszoltság a munkahelyen, az elbocsátástól való félelem, ám ide tartoznak a magánélet problémái, valamint olyan erősen stresszkeltő események, mint a természeti katasztrófák vagy a szerettek halála. Az emberek nem egységesen reagálják le ezeket az eseményeket: van, akit sokkol, szorongást idéz elő benne, ami súlyos pszichológiai és fizikai problémákhoz is vezethet. Van, aki inkább kihívásnak tekinti a problémás helyzeteket. A stressz közvetve és közvetlenül is nagy hatást gyakorolhat egészségünkre, káros hatással van az immunrendszerre, azaz rombolja az egyén testi-lelki ellenálló-képességét. A stresszkeltő események általában a következő kategóriák valamelyikébe tartoznak: az emberi tapasztalat szokásos határain kívül eső traumatikus események, befolyásolhatatlan események, bejósolhatatlan események. A traumák stresszkeltő hatása nagyon erős, hiszen messze kívül esnek az emberi tapasztalat szokásos terjedelmén. Váratlan, természeti (szökőár, földrengés) vagy ember által okozott katasztrófák (terrorcselekmények, nagy mértékű környezeti szennyezések), tragikus balesetek (közúti balesetek, munkahelyen elszenvedett baleset), valamint fizikai támadások (nemi erőszak, verés) tartozhatnak ebbe a csoportba. Az emberek az ún. katasztrófaszindrómával reagálják le ezeket az eseményeket. A túlélők először nem tudják integrálni életükbe a tragédiát, és kábultan járkálnak, nem találják a helyüket, s mintha nem lennének tudatában a történteknek. A következő szakasz még mindig a passzivitásé: nem képesek bármiféle aktivitás, kezdeményezés kifejtésére sem, akár napokig nem is esznek a traumatikus esemény után. A következő, harmadik szakaszban eluralkodik a szorongás, ami nehézkes koncentrációval, s az esemény szinte kényszeres újra- és újra elmesélésére késztet.

Befolyásolhatóság

Egy adott esemény stresszkeltő hatását nagyban fokozza az, hogy mennyire érzi azt az elszenvedő, hogy képes befolyásolni a vele történteket, hiszen minél befolyásolhatatlanabb egy esemény, annál kórosabb az általa kiváltott reakció. Befolyásolhatatlan például egy szeretett személy halála, ha forgalmi dugóban kell órák hosszat várakoznunk, vagy ha egy ostoba félreértés miatt nagyon megharagudott ránk valaki, akit szeretünk. Ilyen esetekben az váltja ki a stresszt, hogy nem tudunk beavatkozni az események menetébe, passzivitásra vagyunk kárhoztatva, és nem mi irányítjuk az eseményeket, hanem tehetetlen elszenvedői vagyunk.

Ezt nagyban meghatározza az, hogyan észlelünk egy adott eseményt: befolyásolhatónak vagy nem. Ugyanaz az esemény, ha esélyt látok a dolgok menetének megváltoztatására, kevésbé tűnik veszélyesnek számomra, mint az, amit semmiképpen sem tudok uralni. Az a hit, hogy befolyásolhatjuk az eseményeket, még akkor is csökkenti a szorongást, ha ezzel a lehetőségünkkel sosem élünk.

Hasonló a helyzet a megjósolhatósággal: ha kalkulálni tudok egy számomra kellemetlen vagy akár tragikus esemény bekövetkeztével, akkor a megrázkódtatás sem lesz akkora, mintha teljesen váratlanul ért volna. Egy stresszkeltő esemény bekövetkezésének előrejelzése általában még akkor is csökkenti a stressz súlyosságát, ha a személy nem képes azt befolyásolni. A villámcsapásszerűen bekövetkező események többnyire nagyobb traumát okoznak, mint azok, amelyek nem minden előrejelzés nélkül esnek meg velünk. De ugyanez történik a mindennapi életben is a kisebb arányú stresszkeltő helyzetekben. Csaknem elviselhetetlen lehet némely diák számára óráról órára a szorongás, hogy bármikor kihívhatják felelni. De ha tudja, hogy egy adott napon egészen biztosan felelnie kell, akkor is izgulni fog, de valamivel kevésbé érzékeli erős stresszornak a tanórát. S vannak munkahelyek, ahol minden pillanatban felléphet valamilyen váratlan, azonnali beavatkozásra és cselekvésre felhívó helyzet: például a mentőknél, tűzoltóságnál, de ilyen a politikai és a menedzseri pálya is. De bizonyos élethelyzetek is lehetnek stresszelőek: a várakozás az orvosi diagnózisra, a halálos betegség tudata, aggodalom a szeretett személyekért.

Próbatételek és belső konfliktusok

Olyan események is okozhatnak azonban stresszt, melyek teljesen kiszámíthatóak és megjósolhatóak, de képességeink határait feszegetik, valamint próbára tesznek bennünket. Ebben az esetben az énkép sérülhet súlyosan, mert olyan helyzetben kell helytállnunk, ami akár kudarcot is hozhat magával. Ilyen lehet a sportolók szereplése egy-egy nagyobb megmérettetésen, mondjuk olimpián, amikor fizikai- és lelki erejük maximumát kell kihozniuk magukból, hogy megfeleljenek a saját és a közönség elvárásainak.

Ezek a stresszorok mindenhol fellépnek, ahol új kihívásokkal szembesülünk, akár a házasságban, akár a gyereknevelés során is, hiszen ezek a személyközi relációk alkalmazkodóképességünket és énképünket teszi radikálisan próbára. De ilyen feszültségforrás a várandósság, a szülés és szoptatás, hiszen a fiatal anya én- és testképe és felelősségtudata gyökeres átalakuláson megy keresztül.

Leszögezhetjük tehát, hogy valamennyi életesemény kelt bizonyos mértékű szorongást, s ebből a szempontból egy skálát dolgoztak ki, melynek közepén a házasság áll, s ez kapja az 50-es pontszámot, a többi pedig ehhez képest helyezkedik el. Mintegy négyszáz embertől vártak választ arra a kérdésre, hogy egy adott életesemény mekkora mértékű alkalmazkodást követel tőlük a házassághoz képest. A legmagasabb pontszámot házastárs halála kapta, a legalacsonyabbat az új beosztás a munkahelyen. De nem csupán a negatív, hanem az örvendetes események is rendelkeznek stresszkeltő hatással, noha az előbbiek nagyobb hatást gyakorolnak testi és lelki egészségünkre. Nagyon sok tényezőtől függ, ki hogyan él meg különböző feszült helyzeteket: ezt az életkor és a kulturális háttér is befolyásolja. Vannak olyanok, akiket kifejezetten doppingolnak a megoldásra váró helyzetek, akiket feldob, ha kihívásokkal találkoznak. Stresszt azonban nem csupán külső események, hanem belső konfliktusok is ki szoktak váltani. Konfliktusról akkor beszélünk, amikor a személynek összeegyeztethetetlen vagy egymást kölcsönösen kizáró célok vagy cselekvéssorok között kell választania. Sokszor olyan dolgokat szeretnénk, melyek nem egyeztethetőek össze: két potenciális partner között kell választanunk, két munkaajánlat között, stb. Ilyenkor, bármeddig habozunk is, a végső döntés nem fog akkora örömet okozni, mintha nem lett volna választási lehetőség, hiszen a választás ez esetekben lemondással is jár.

Konfliktus keletkezhet azonban két belső szükséglet vagy motívum között is. Társadalmunkban ezek többnyire a következők:

- A függetlenség avagy függőség kérdése. Stressz esetén jólesne a gyermekkorunkra jellemző függőséghez visszatérni; szeretnénk, ha valaki gondoskodna rólunk és megoldaná problémáinkat. Arra tanítottak azonban, hogy a saját lábunkon való megállás képessége és a felelősségvállalás az érettség jele.

- Intim kapcsolat avagy magány. A vágy, hogy egy másik személy közelében legyünk, és hogy megosszuk legbensőbb gondolatainkat és érzéseinket, konfliktusba kerülhet azzal a félelmünkkel, hogy megsértenek vagy visszautasítanak, ha túl sokat feltárunk magunkból.

- Együttműködés avagy versengés. Társadalmunk nagy hangsúlyt helyez a versenyre és a sikerre. A versengés a korai gyermekkorban kezdődik a testvérek között, az iskolában folytatódik, és az üzleti életben, valamint a szakmai rivalizálásban csúcsosodik ki. Ugyanakkor arra buzdítanak, hogy együttműködjünk másokkal, és segítsük egymást.

- Az impulzusok kifejezése avagy az etikai normák betartása. Az impulzusokat bizonyos fokig minden társadalomban szabályozni kell. A gyermekkori tanulás nagy részben a veleszületett késztetések kulturális korlátainak beépülését jelenti. Két olyan terület, amelyben ösztöneink gyakran összeütközésbe kerülnek az erkölcsi normákkal, a szexualitás és az agresszió, ahol ezen normák megszegése erős bűntudatot válthat ki.

A befolyásolhatóságról link