Kezesség
A balkezesség évszázadokon át megbélyegzéseknek kitett testi sajátosság volt, aminek nyomát a nyelv is őrzi: a „bal”, „balog” szavak mindig valamilyen erkölcsi vagy testi fogyatékosságot jelöltek, míg a „jobb” szó magáért beszél. A bal kezet, a bal oldalt számos nép kultúrájában még ma is tisztátalannak tekintik, Indiában például nem szabad bal kézzel a tálba nyúlni. A balkezeseket sokszor erőszakkal próbálták leszoktatni „fogyatékosságukról”, ami aligha lehetett sikeres. Sokan vannak ma is, akik a balkezességet, nem is logikátlanul, egyszerűen a jobbkezesség tükörképének gondolják. Úgy vélik, hogy valamilyen okból a beszédközpont - genetikai, környezeti vagy hormonális hatásokra - a jobb féltekébe programozódott át a méhen belüli fejlődés elején, s így a jobb félteke dominanciájának megfelelően a bal kéz lett a domináns. Az igazság ezzel szemben az, hogy a balkezesek kétharmad részénél a beszédközpont a bal agyféltekében marad - ugyanúgy, mint a jobbkezeseknél. Az egyik oldal előnyben részesítése a korábbi elméletek szerint a beszéddel összefüggő, csak az emberekre jellemző jelenség. A beszéd képessége az agy bal féltekéjének tulajdonítható, így azt feltételezték, hogy jobb oldal mozgáskontrollja ezért erősebb. Az agy féltekéi az ellentétes oldal mozgását kontrollálják, így logikus, hogy az emberek 70-90%-a jobbkezes. A legújabb állatkutatások eredményei azonban lyukat ütöttek az elméleten. A csimpánzok például hasonlóan az emberekhez a jobb kezüket használják gyakrabban, ami sokkal inkább köthető az agy KNOB-nak nevezett, a mozgást ellenőrző területéhez. A kutatók arra is rámutatnak, hogy a balkezesség nem csupán a genetika műve. A kutatások szoros összefüggést mutatnak a balkezesség, a terhesség és a születés alatt elszenvedett trauma, valamint az anya kora között. Így a 40 év fölötti anyáknak 28%-kal nagyobb valószínűséggel születik balkezes gyermekük, mint a 20 év körüli anyáknak. A jobb vagy balkezességet egy egész sor idegpálya határozza meg az agyban. Ha ezek közül egy is összezavarodik a terhesség alatt, a bal vagy jobbkezesség kockajátékká válik. A balkezesség intellektuális előnyt is jelent. Az elvégzett tesztek alapján ugyanis több balkezes ember van akinek 140 feletti IQ-ja van, mint jobbkezes. Egy új elmélet szerint a balkezesek a különbözőségükkel ellensúlyozzák hátrányaikat. Francia kutatók érdeklődését az keltette fel, hogy az "egy az egy ellen" típusú sportágak, mint a baseball, a tenisz, a box sportolói között átlag feletti a balkezesek aránya. Charlotte Faurie és Michel Raymond a Montpellier-i egyetemről úgy gondolják, hogy a sok sikeres sportoló arra enged következtetni, hogy a balkezesek valószínűleg sikeresebbek voltak a primitív harcokban is. Vagyis azokban az időkben, amikor a harc fontos része volt a túlélésnek, a balkezesek több esetben kerekedhettek felül ellenfeleiken. A balkezeseknek nagyobb gyakorlata lehetett a többségben levő jobbkezesekkel vívott küzdelemben, míg a jobbkezesek ritkán akadtak össze balkezessel, így kevés tapasztalatot szerezhettek a velük való harcban. Az elmélet igazolása érdekében a kutatópáros kilenc primitív néptörzset tanulmányozott öt kontinensen. Megbecsülték minden törzsön belül a balkezesek számát, valamint felmérték a gyilkosságok számát. Az eredmény alátámasztotta az elméletüket: a nagyobb erőszakszintű közösségekben magasabb volt a balkezesek száma. Más kutatások arra mutattak rá, hogy az ember nem az egyetlen faj, mely egy bizonyos oldalt előnyben részesít. A balkezességnek megfelelő jelenséget tapasztaltak a csimpánzok, a varangyok és bizonyos halfajták esetében is.
Féltekei lateralizáció
Az agy sem anatómiailag, sem biokémiailag, sem funkcionálisan nem szimmetrikus. A funkcionális aszimmetriák már a madarak szintjén megjelennek pl. a vokalizációban, de a funkciók laterális szerveződése az embernél a legkifejezettebb. Ez arra utal, hogy ezen szerveződési elv jelentős evolúciós előnnyel kell járjon. A lateralizáltság mértékében, irányában és jellegében egyénenként és nemenként is jelentős különbségek vannak, amik arra utalnak, hogy a lateralizációnak jelentős szerepe lehet az aktuális környezethez és a bioszociális szerepekhez való alkalmazkodásban. Amikor az agyat megmérik a boncolás során, a bal félteke mindig nehezebbnek bizonyul, mint a jobb, ám az utóbbi sok hosszú, egymástól elkülönült agyi területet összekötő idegrostot tartalmaz, míg a bal rövidebb, de egy-egy területet alaposabban lefedő rostokkal rendelkezik. Paul Broca francia orvos már 1861-ben felfedezte a ma Broca-területként ismert területet a bal féltekén, a homloklebenyben, amikor egy beszédképtelenségben szenvedett páciens agyát boncolta. Arra jött rá, hogy a jobb félteke megfelelő része nem váltja ki ugyanazt a fogyatékosságot, s hogy a beszéd megértésében, a szavak leírásában szerepet játszó készségek a bal féltekén helyezkednek el. Ez rendszerint így van a jobbkezesség eseteiben, mert náluk csaknem mindig a bal félteke a domináns, egyes balkezeseknél pedig megoszlik a beszédközpont a bal és a jobb félteke között. Kérdés tehát, hogy az egyes féltekék mire képesek külön-külön. Normál esetben az agy integrált egészként működik, melynek két része között az összekötő idegrostok kéregtestnek nevezett kötege révén áramlik az információ. Ez okozhat jelentős problémát, ún. neuronkisülést az epilepsziás roham során, melyet úgy próbálnak meg orvosolni, hogy átmetszik a kéregtestet, ami a páciens számára a mindennapi életben semmiféle nehézséget nem okoz. Ezek a hasított agyú személyekkel végzett kísérletek is igazolják, hogy mennyire fontos a két félteke közötti kommunikáció: a test bal felét érő ingerek ugyanis a jobb féltekébe érkeznek, és fordítva. Ha ez a folyamat a hasítás miatt sérül, akkor a bal kézbe adott tárgy érzéklete nem érkezik meg a jobb féltekébe, és a beteg nem tudja megmondani, hogy mit is csinál voltaképpen – de ez persze többnyire csak kísérleti körülmények között érvényes. Más kísérletek arra az eredményre jutottak, hogy a hasított agyú egyén csak arról képes kommunikálni, ami a bal agyféltekében történik, mert a jobb félteke észleletei nem jutnak el a beszédközpontba. Világossá vált tehát, hogy a két félteke máshogyan működik, s ezt normális személyeket végzett vizsgálatok is megerősítik. A jobb félteke azonban nagyon fejlett tér- és mintaérzékeléssel rendelkezik. A bal féltekéhez képest fölényben van a geometrikus és perspektivikus rajzok megalkotásában. A bal féltekénél sokkal hatékonyabban képes színezett kockákat egy komplex mintázatnak megfelelően elrendezni. A verbális információk viszont gyorsabban és pontosabban azonosítódnak, ha azokat a bal féltekére (azaz a jobb vizuális mezőbe) villantják fel rövid időre, mint ha a jobb féltekére. Ezzel szemben az arcok, az arckifejezések tükrözte érzelmek, az egyenes dőlésének vagy a pont elhelyezkedésének azonosítása sokkal gyorsabb a jobb féltekének bemutatva. Elektroencefalográfiás (EEG-) vizsgálatok szerint a verbális feladatok megoldása során a bal, térbeli feladatok megoldása során a jobb félteke elektromos aktivitása növekszik meg. A két félteke tehát más-más megismerési feladatot lát el, de csakis összehangolt működésük képes az információk felvételére, szűrésére és rendezésére.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
