Tananyag választó:
A motívumok felosztása
Jegyzet szerkesztése:
Motivációs rendszerek
Eszköztár:

Murray elmélete

Murray a pszichológiai motívumok egy részletes rendszerét alkotta meg, amelyben hat témakör (ambíció, tárgyakhoz való kötődés, státusz védelme, hatalom, társakkal való viszony és az információcsere) köré szerveződő 27 szükségletet azonosított. Ezek a motívumok nyíltan vagy burkoltan jelenhetnek meg, a nyíltakra a viselkedésből következtetünk, míg a burkoltakat a Tematikus Appercepciós Teszt (többértelmű jeleneteket ábrázoló képek történetét kell elmesélni) segítségével tárhatjuk fel. A teszt alkalmazásának célja hasonló, a Rorschach-tesztéhez, bár annál jóval megbízhatóbb eredményekkel szolgál, mivel a kísérletben szereplő képek figuratívak, valós jeleneteket ábrázolnak többértelmű elemek felhasználásával, így a személy saját élményeiből vagy fantáziájából beleláthat rá jellemző dolgokat.

Teljesítménymotiváció

A Hoppe és Atkinson nevéhez köthető elmélet szerint a sikerek elérésére a teljesítmény fokozatos emelésére, illetve mások teljesítményének túlszárnyalására vonatkozó szükséglet a teljesítménymotiváció. Ez már néhány évvel születésünk után megtanuljuk, hiszen kisgyermekként is érzékeli az ember, hogy az őt körülvevő egyének minden megnyilvánulását minősítik. Idővel az ember önmagát saját teljesítménye tükrében látja. A teljesítménymotiváció eredményessége két tényező közötti választáson múlik: vagy a célt kívánjuk elérni, vagy a kudarcot elkerülni. A kísérletek eredménye alapján nehéz feladat esetén a cél elérése jobban motiválja az egyént, mint könnyű feladat esetén. Azok az emberek, akik szeretnek kockáztatni, és a cél elérésének érdekében szinte bármire hajlandóak, sikerorientált személyiségek. Akik önmagukban bizonytalanok, hajlamosak a szorongásra, a kudarckerülők csoportjába tartoznak. Ez utóbbiak általában vagy nagyon könnyű feladatokat választanak, vagy annyira nehezeket, hogy a bekövetkező kudarc miatt ne kelljen szégyenkezni. Teljesítménymotivációban a sikere és a kudarcon kívül más, kognitív tényezők is szerepet kapnak: egy sikerorientált ember kudarcát gyakran az erőfeszítés hiányának, a sikert pedig saját képességeinek tulajdonítja. Hoppe a feladat megoldására irányuló célkitűzést igényszintnek nevezte. Ez az igényszint az egyének korábbi tapasztalataitól függ. Ha ezt az igényszintet a teljesítmény meghaladja, sikerélményben van része az egyénnek. Sorozatos sikerek hatására az igényszint megemelkedik.

Karóra

Maslow

Abraham Maslow a különböző motivációk vizsgálata során megkülönböztette a biológiai eredetű és a környezet jobb megismerésére irányuló, hatékony beilleszkedést szolgáló motívumokat. Ezeket a motívumokat hierarchiába rendezte úgy, hogy a magasabb szinten lévő motiváció csak akkor hat az egyén viselkedésére, ha az alsóbb szinteken lévők már ki vannak elégítve. Ezt nevezzük a motívumok hierarchia-törvényének. A magasabb szintek felé haladva a motívumok egyre sérülékenyebbek, azaz a kielégülési folyamat megzavarható. Ezt Maslow potencia-törvényként határozza meg. Maslow a motívumokat, szükségleteket öt szintre helyezte el. Ezeket három csoportba osztotta. A legalsó szinten elhelyezkedő fiziológiai szükségletek (táplálék, folyadék, hőmérséklet) és a második szinten található biztonság szükségletek (fizikai védettség) Maslow szerint az alapszükségletek közé sorolandók. A harmadik szinten található szociális interakciók (társas kapcsolatok) iránti szükséglet és a negyedik szinten leírt önértékelés szükséglete (presztízs, becsvágy, hírnév iránti igény) pszichológiai szükségletek. A legfelső szinten szintén egy pszichológiai szükséglet áll, és külön csoportot alkot az eddig említettektől, hiszen az önmegvalósítás szükséglete szociális interakciókat nem igényel. Ennek a motivációnak a lényege, hogy az egyén a benne rejlő lehetőségek, képességek elérésére törekszik.

Üzletember