Tananyag választó:
A felnőttkortól az aggkorig
Jegyzet szerkesztése:
Az öregedés jellemzői
Eszköztár:

Eltérések

Az öregkor a személyiség fejlődésének egyik késői szakasza, melyet a társadalmi kapcsolatok szempontjából több, negatívnak megítélhető jelenség kísér. A kapcsolatok szempontjából mind a közéleti, mind a családi vonalon válságot előidéző faktorok jelennek meg. Közéleti szempontból a nyugdíjazás az egyik legfontosabb változás, melynek a következménye lehet a társadalomban betöltött pozíció elvesztése, a feleslegesség érzése. Az egyén hozzátartozói nagymértékben hozzájárulhatnak ennek a krízisfolyamatnak a feldolgozásához, ha személyiségükkel támogatják, felelősség teljes családi feladatokkal látják el nyugdíjas családtagjukat. A másik krízishelyzet ebben az időszakban a már felnőtté vált gyermekek családalapítása, szülőktől való elszakadása. Ez szerepváltoztatásra kényszeríti az egyént, amely mind pozitív (nagyszülői, dédszülői szerep), mind negatív szerepekben (elmagányosodott idős ember) megnyilvánulhat.

Fiziológia

Az öregkorban a mentális változások mellett szembetűnő a test fizikumának leépülése, megöregedése. A folyamat lassítható bizonyos fizikai tevékenységek végzésével, mely nem feltétlenül jelent sporttevékenységet, hanem apró, ház körüli ház körüli munkákat is jelenthet. Az izomzat elgyengülése, a csontszövetek porózussá válása, az érzékszervek romlása mellett hozzájárulhatnak az egyén mentális állapotának romlásához is, így felléphet rossz közérzet, és egy rosszirányú beilleszkedési stratégia is kialakulhat. Az agy elöregedésének egyértelmű jelei az időskori betegségek, pl. az alzheimer kór, mely szélsőséges esetben állandó felügyeletet és gondozást igényel. Ezt a terhet a család vagy a különböző idősgondozó központok vállalhatják fel. Az állandó felügyelet szükségessége szintén hatással lehet a mentális állapotra, hiszen a problémákkal küzdő idős ember azt érzi, teher környezete számára, aki gyermekként kezeli őt.

Kognitív változások

Az öregkor egyik legfontosabb jellemzője a személyiségstruktúra megtartása. Ez azt jelenti, hogy az ebben a korban élő ember személyiségváltozáson csak rendkívüli esetben megy keresztül, alapvető személyiségjegyeit megtartja. Gondolkodásában a megalkuvó szemlélet kerülhet előtérbe, nem jellemzik többé a lázadások, a világot megváltoztatni akaró gondolatok, leginkább magával és életével vet számot. Az időskori kognitív változások egyik szembetűnő jegye a emlékezet működésének megváltozása: egyre aprólékosabb részletességgel idézi fel a több évtizedes eseményeket, míg a közelmúltban lezajló történéseket gyakran elfelejti. A szellemi tevékenység, alkotókészség ebben az időszakban nem csökken, hiszen sokan úgy érzik, eljött az ideje az eddig meg nem valósított tervek kivitelezésének. Ez a jelenség azonban csak megfelelő támogató háttérrel hívható elő, az elmagányosodott idősek között inkább a passzivitás, gyakran depresszív állapot a jellemző.

Nyugdíjas