Kommunikáció
A csoport termelékenysége és a magas szintű morál jó belső kommunikációval a kívánt szinten tartható. A csoportok formális és informális csatornákat egyaránt használnak a jó kommunikáció kialakításához. Akkor megfelelő a kommunikáció a csoporton belül: - ha a feladatara koncentráló és a társas-emocionális között egyensúly álla fenn - ha rossz működési stratégia esetén az új stratégia utasításait gyakran megismétlik - ha a csoport jó kommunikációs hálózattal rendelkezik. Ez lehet centralizált, amikor egy ember áll a problémamegoldás és a döntéshozás középpontjában. Ezt a kommunikációs hálózatot egyszerű problémák leküzdésére érdemes alkalmazni, hiszen mindenki egy személytől kapja az információt. Összetett feladatok esetén javasolt a decentralizált kommunikációs hálózat alkalmazása, hiszen a sok részfeladat koordinálása, irányítása egy ember által számos probléma forrása lehet. - ha technikai eszközökön (telefon, e-mail) terjed az információ. Ez azért fontos, mert a kommunikáló felek egyenrangúnak érezhetik magukat. Egyre terjed a gépeken folytatott döntéshozatal, ami a csoportgondolkodás visszaszorulását segíti, ezzel javítva a hatékonyságot. Ezek meg nem valósulása esetén a csoport kommunikációja nem kielégítő, ami a csoportcélok megvalósulásának sikertelenségéhez vezethet.
Szakadás
Ha a csoporton belül – kisebb csoportok között – nem megfelelő a kommunikáció, az alcsoportok véleménye bizonyos dolgokról megszilárdulhat. Ha ez a vélemény szélsőséges jellegű, kialakulhat a csoportpolarizáció. Ennek következménye, hogy az alcsoportok teljes érvényű csoportként jelennek meg a nagyobb egységen belül. Egyes esetekben a különböző csoportok egymás irányában fokozódó agresszivitással lépnek fel, a többi alcsoport pedig idővel valamelyik konfliktusban álló fél pártolását tűzi ki célul. Ez a jelenség a konfliktus elmélyüléséhez vezethet. A folyamatos konfliktusok miatt a tagok csoportjuk iránti elköteleződése fokozódik, a közöttük kirajzolódó határ egyre élesebb. Megkezdődik az alcsoportok eltávolodása.
Űtávolodás
A csoport feldarabolódása következtében az alcsoportok között egyre nehezebb a sikeres kommunikáció. A kialakult érzelmi túlfűtöttség miatt a meggyőzés, tárgyalás helyére a kényszerítő, fenyegető magatartások lépnek. Mint tudjuk, a kényszerítésre kényszerítés a reakció, ez csökkenti a kompromisszumkészséget, és ellenségeskedéshez vezethet. A nagy csoporton belül a konfliktus egyre erősebb, a probléma megoldása érdekében az alcsoportok koalícióra lépnek. A konfliktusból kimaradt alcsoportok külön koalícióba tömörülnek. A nagymértékű emocionalitás több arousalhoz vezet, mely az átgondolt, mérlegelt döntéseket nagyban akadályozza. Nagyon szélsőséges esetekben az egyik alcsoport a másik alcsoport kirekesztésére törekedhet, uralni, vagy elpusztítani kívánja azt. Nagycsoport alatt érthetjük akár a teljes társadalmat, melynek alcsoportjai gyakran ütköznek, ilyen volt például a második világháború előtt a zsidók kirekesztése a német, és más európai társadalmakból. Tehát a javakért folyó versengés során a saját csoport haszna kerül előtérbe, melynek következménye, hogy más csoportokkal kiéleződik a konfliktus. Más csoportok támogatásának elnyerése érdekében elindul a versengés a csoportok megbecsüléséért, támogatásáért. A konfrontálódó felek egyike lassanként sikeresen legyőzi a másikat, amely elveszíti hatalmát. A fölénybe került csoportban kialakul a vágy a másik csoport uralására, mely csoportmorálonként különböző következményekhez vezethet.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
