A természetvédelem jogi szabályozásának gyökerei az első - többnyire gazdálkodási célokat szolgáló - erdőtörvények, vadászati jogszabályok voltak: Zsigmond király (1426) rendelkezése a kíméletes erdőhasználatról, erdőrendtartási törvények (1565., 1669.). II. Lipót dekrétuma (1790.) az erdők védelméről (erdei zárlat a pusztítás megakadályozása érdekében), III. Károly dekrétuma (1729.) a vadászat és madarászat szabályairól (tilalmi idők megállapítása). 1893-ban létrehozták a Magyar Ornitológiai Központot, amely Madártani Intézet néven ma is működik. Az 1883-ban megalkotott vadászatról, majd az 1888-as halászatról szóló törvények ellentmondásos voltuk ellenére a madárfajokon kívül néhány más gerinces állatfajtára is tartalmaztak természetvédelminek tekinthető intézkedéseket. az 1923. évi XVIII. törvény volt a természetvédelem közigazgatási kérdéseiről (az erdészeti igazgatás szabályainak megállapítása, a természeti értékek megőrzésével kapcsolatos hatósági feladatoknak az állami erdészeti szervezet hatáskörébe utalása). A törvény szerint 1923-tól a természetvédelem helyi végrehajtó szervei az erdőigazgatóságok, amelyeket a szervezeti változások következtében később erdő-felügyelőségnek, erdőrendezőségnek vagy erdőgazdaságnak, összefoglaló néven az államerdészeti szervezetnek kell tekinteni. 1935-ben elfogadták a természetvédelmi törvényt, az 1935. évi IV. törvényt az erdőkről és a természetvédelemről, amely három védelmi formát ismer: területi védelem (természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet), természeti értékek(egyedi természeti alkotások, tárgyak) védelme (kipusztulással fenyegetett vagy hasznos fajok). Ezt követően 1939-ben megalakult az Országos Természetvédelmi Tanács és még ugyanabban az évben a debreceni Nagyerdő egy részének védetté nyilvánításával megkezdődött a gyakorlati természetvédelmi tevékenység. A II. világháború után létesült első tájvédelmi körzetünk a Tihanyi félszigeten, 1952-ben. Első hazai nemzeti parkunk, a Hortobágyi Nemzeti Park 1972-ben jött létre. A rendszerváltozás után eltelt időszakban a magyar természetvédelem jelentős fejlődésen ment át és kiemelkedő eredményeket ért el nemzetközi téren is. Miután ez már a természetvédelem jelenkori történelméhez tartozik, csak vázlatosan: megalkották a természet védelméről rendelkező 1996. évi LIII. törvényt, amely korszerű szellemben már nem csak a védett területeken érvényesíti a természetvédelmi szempontokat, de kiterjesztette a védelmet a nem védett természeti területekre és tájakra is.
Kapcsolódó információk: