Az eső, aszály és árvizek

Az éghajlati rendszer belső változékonysága, a természetes éghajlati kényszerek (a naptevékenység, a vulkánkitörések) vitathatatlan jelentősége mellett egyre többen elismerik az antropogén hatások, az ipari tevékenység meghatározó szerepét. Annyi időjárási katasztrófa történik, hogy ma már legalább érteni szeretnénk, hogy miért. De ahogy az időjárás-előrejelzésből meteorológia, majd klímakutatás lett, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy az időjárási rendszerek a legbonyolultabb, legnehezebben leírható - s legnehezebben kiszámítható - szisztémák közé tartoznak. Mára legalább azt tudjuk, hogy ennek kutatása nehéz dió, és azt is, hogy a klíma aránylag kis változása is milyen nagy hatással van Földünk életére. Szökőár, hurrikán, globális felmelegedés, a sivatagok terjedése, eljegesedés - alig múlik el hét, hogy valamilyen katasztrófa ne figyelmeztessen: az ember, aki nem is oly régen még azzal büszkélkedett, hogy legyőzte a természetet, ma épp oly kiszolgáltatott az elemeknek, mint régen. Sőt! Mivel egyre többen élnek egyre kisebb helyen, a kiszolgáltatottság még nagyobb. A New Orleans-t elpusztító Katrina hurrikán, vagy a tízezrek életét követelő 2004 végi cunami nem egyedülálló a történelemben, de összezsúfoltságunk miatt mégis nagyobb veszélyben vagyunk. Hogy a globális felmelegedésért, a sivatagok terjedéséért vagy az időjárási katasztrófák szaporodásáért mennyire felelős az emberi kultúra (és kulturálatlanság), arról még vitatkoznak a szakértők, de a vita tárgya egyre inkább csak a "mennyire" szó. Vagyis a mérték, mert felelősségünk nem elvitatható már. Becslések szerint az 1992-2001 közötti tízéves időszakban az összes természeti katasztrófa 90 százaléka hidrometeorológiai eredetű volt; ezek 622 000 ember halálát okozták. Ezen felül még kétmilliárddal több ember életét keserítették meg, megművelhető területeket pusztítottak el és járványokat terjesztettek. Az adott időszakban a gazdasági veszteség összesen 450 milliárd USA dollárra becsülhető, amely körülbelül az összes természeti katasztrófa által okozott kár 65 százaléka. A természeti katasztrófák káros hatása egy országot sem kímél, de a leggyengébbek szenvednek a legtöbbet. Egyetlen vihar évekig tartó küzdelmet jelenthet számukra. A korlátozott erőforrásokat, melyeket fejlesztésre lehetne fordítani, sokszor a katasztrófák hatásainak enyhítésére kell költeni. Az is előrelátható, hogy az éghajlatváltozás valószínűleg a természeti katasztrófák több fajtájának erősödéséhez vezet. Az egész Földre kiterjedő rövidebb árvizes időszakok mellett sok helyütt 2001-ben is folytatódott a hőség és a megfelelő mennyiségű csapadék hiánya. Pusztító aszály kezdődött 1998-ban Közép- és Dél-Ázsiában, és folytatódott 2001-ben az Irán, Afganisztán és Pakisztán központú nagy területen. A nedves időszak (november-április) csapadéka az 1998-1999-es időszaktól a 2000-2001-es időszakig mindössze 55 %-a volt az átlagosnak. Ebben az időszakban a megfelelő mennyiségű csapadék hiánya (6. ábra) jelentősen érintette a vízellátást és a mezőgazdaságot, közvetlenül hatva több mint 60 millió emberre. Szélsőségesen forró időszakok fordultak elő ugyanezen terület egyes részein. Május elején a Pakisztánban uralkodó mintegy 50°C-os hőség hatására sok hőhalál következett be. Vannak bizonyítékok a hosszú aszály, a meghosszabbodott La Nina jelenség és a Csendes-óceán nyugati, valamint az Indiai-óceán keleti területein levő, a szokásosnál melegebb tengerfelszín-hőmérséklet közti kapcsolatra. Kenya egyes részein, a szomszédos országokban az afrikai Nagy Szarvon az aszály folytatódott, annak ellenére, hogy a január az elmúlt 40 év egyik legcsapadékosabb hónapja volt a régió egy részén. A hosszú évszakos csapadékok (március-május) Északkelet-Kenya egyes részein jóval az átlag alatt maradtak, 1961 óta a legszárazabb májust eredményezve. A rövid évszakú csapadékok, amelyek általában októberben kezdődnek, csak novemberben jelentkeztek, akkor is csak nagyon röviden és rossz eloszlásban, tovább súlyosbítva az egyes területeken 1998 vége óta tartó aszályos feltételeket.

Belvízfoltok

Európa aszályos régióiról link