Genetikailag módosított táplálékok

A mezőgazdasági génmanipuláció hívei gyakran érvelnek azzal, hogy a génmanipuláció nem egyéb, mint a hagyományos növénynemesítés és állattenyésztés folytatása modern, laboratóriumi eszközökkel. A valóság azonban az, hogy a hagyományos növénynemesítés és állattenyésztés csak azonos fajon belül, vagy nagyon közeli rokon fajok között hozott létre új variánsokat, a génmanipuláció azonban - ahogy azt már a bevezetőben is említettük - gyakran egymástól genetikailag nagyon távol álló fajok génjeit hozza össze. Különösebb nehézség nélkül lehet baktérium vagy vírus géneket növényekbe vagy állatokba átültetni, állati géneket is lehet átültetni növényekbe, és fordítva. Ma már arra is számos példa van, hogy emberi géneket vittek be növényekbe vagy állatokba. A kiragadott génekkel csak az a gond, hogy nem feltétlenül illenek bele problémamentesen az új környezetbe.

Az Egyesült Államokban ezernél több vállalat foglalkozik génmanipulációval. Génmanipulált haszonnövényeket - repcét, kukoricát, burgonyát, tököt, szóját és paradicsomot - 1996-ban több mint hárommillió hektáron termesztettek, és a géntechnikai ipar úgy számítja, hogy ez a terület évente megduplázódik. Ez együtt jár a monokultúrák további térhódításával és a genetikai sokféleség további elszegényedésével. A mezőgazdasági génmanipulált szervezetek másik veszélye, hogy noha ezek jelentős részét emberi fogyasztásra szánják, a mérgező, allergiakeltő hatások vagy az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumtörzsek megjelenése, illetve egyéb, egészséget veszélyeztető hatások kiszűrése lényegesen felületesebb és kevésbé megbízható, mint a gyógyszerek vagy az orvostudomány új kezelési eljárásainak vizsgálatakor.

A genetikaileg módosított élelmiszerek körüli vitáról

A gének komplex működése és előre meg nem jósolható kölcsönhatásai miatt az új géneknek az emberi egészséget esetleg károsítható hatásait nagyon alaposan kellene ellenőrizni. Semmi okunk sincs a gyógyszergyártás rutinjainál engedékenyebb ellenőrzésre. Nem biztos, hogy az új gén funkcionális értelemben "zökkenőmentesen" illeszkedik be új környezetébe. Számolnunk kell előre meg nem jósolható hatásokkal. Egy génmanipulált baktériummal termeltetett aminosav készítmény, az L-tryptofán, amelyet élelmiszerek adalékanyagaként használtak, az úgynevezett eozinofil-myalgia szindróma járványszerű kitörését okozta. Harmincheten haltak meg és körülbelül ezerötszázan betegedtek meg. A betegség akkor tört ki, amikor az eredeti baktériumokat génmanipuláltra cserélték. Egyidejűleg egyéb változtatásokat is bevezettek a tisztítási eljárásban, ami bonyolítja a megítélést. Tekintve, hogy a baktérium-telepeket azonnal megsemmisítették, nem lehetett eldönteni, hogy a génmanipuláció vagy pusztán a génmanipulált baktériumok felhasználásával kapcsolatos egyéb változtatások okozták-e a tragédiát. A génmanipuláció által használt gének leggyakrabban olyan forrásokból származnak (baktériumok, vírusok), amelyekkel az emberek eddig nem szembesültek. Így nem lehet tudni, hogy vannak-e ezekre az új fehérjékre túlérzékeny személyek, és így tőlük nem lehet az ellenőrzéshez vérszérumot nyerni. Igazán megbízható immunológiai tesztelés pedig ilyen pozitív kontroll nélkül nem végezhető. A néhány nagyvállalat kezében összpontosuló géntechnika és a génmanipulált szervezetek szabadalmaztatása várhatóan nagymértékben meg fogja növelni a parasztság függőségét a biotechnológiai monopolvállalatoktól. A szabadalmi jog eredménye valószínűleg az lesz, hogy megszűnik a mezőgazdasági termelők ősi joga ahhoz, hogy a termék egy részét vetőmagként újra használhassák. Úgy tűnik, a társadalmi ellenőrzés és befolyásolás nem képes lépést tartani a géntechnológia felgyorsult fejlődésével. Mindaddig, amíg a génmanipulált szervezetek mezőgazdasági és élelmiszeripari felhasználásának számtalan környezetvédelmi, egészségügyi, szociális, gazdasági, etikai és erkölcsi problémáját nem tudjuk megoldani, és amíg a veszélyek felméréséhez nem elég a tudásunk, le kell állítani a génmanipulált szervezetek természetbe bocsátását. Az elővigyázatosság elve alapján moratóriumot kell bevezetni mindaddig, amíg az előállító vállalatok megnyugtató módon nem bizonyítják termékeik veszélytelenségét.