A genetikai manipuláció
Az élő szervezetek sejtekből épülnek fel. A tudósok felfedezték, hogy hogyan másolható a sejtekben található információ, vagy másképpen: hogyan klónozhatóak a gének úgy, hogy új állat- és növény egyedek jöjjenek létre. De senki sem tudja, hogy lehet-e teljes biztonsággal elvenni egy gént egy fajtól és egy másik génjéhez hozzáadni. A genetikai manipuláció ismert példái: Dolly, a birka, az első klónozott emlős, továbbá varangyos béka illetve pók egyedek génjeinek hozzáadása különböző zöldségekhez. A genetikai manipuláció, a gének megváltoztatása, gének kiütése, behelyezése, kicserélése. A molekuláris biológia és a genetika az elmúlt 15-20 évben látványos fejlődési pályát futott be, s az első, gyakorlatban hasznosított eredményei már ki is kerültek az amerikai és a nyugat-európai piacra. Megjelenésük azonban nem aratott osztatlan sikert: a genetikai manipulációval létrehozott új szójaváltozat tavalyi amerikai bemutatkozása erőteljes tiltakozási hullámot váltott ki Európában: környezet- és fogyasztóvédelmi szervezetek, mezőgazdasági termelők egyaránt akcióba léptek”. Genetikai manipulációval bizonyos gének kiemelhetők a szervezetből, ha ezeket más élőlényekbe ültetik be, olyan tulajdonságok vihetők át, amelyeket az adott faj vagy fajta sohasem hordozott, és amelyek természetes módon valószínűleg ki sem alakulhattak volna. Az eljárás lehetővé teszi nagy genetikai távolságok áthidalását: növényekbe baktérium- vagy vírusgének, állatokba növényi gének ültethetők. A laboratóriumokban a hagyományos keresztezéssel nemesített fajtáktól teljesen eltérő, például gyom- és rovarirtó szerekkel szemben ellenálló, só- és fagytűrő, nagyobb terméshozamú stb. változatok hozhatók létre. Az aggályok ellenére a genetikai manipuláció gyorsan terjed. A szója amerikai vetésterületének 1998-ban még csak 1-2 százalékán nőtt a génmanipulált fajta, 1999-ben viszont már több mint 15 százalékán. Az Egyesült Államokban eddig engedélyezett harminc-egynéhány génmanipulált fajta mellett újabbak tömkelege vár elbírálására. Eközben egyre-másra kerülnek napvilágra olyan tapasztalati adatok, amelyek a fenti – sokáig csak elméletben hangoztatott – kockázatokat támasztják alá. A génmanipulált gyapot idei vetésének nagy részén a gyapotfejek összeszáradtak és idő előtt lehullottak, számottevő károkat okozva a termelőknek, míg a hagyományos fajtáknál ugyanazokon a vidékeken nem tapasztaltak hasonló jelenséget. Most ütköznek ki a megfelelő hatásvizsgálatok nélkül, a gyors haszon reményében elhamarkodottan termelésbe vont fajták gyártási hibái.
Kapcsolódó képek:
Etikai kérdések a genetikával kapcsolatban
A közelmúlt történelme ismételten bizonyította az emberi fejlődés rejtélyes sajátosságát: biztosabbá és ugyanakkor bizonytalanabb is teszi jövőnket. Az atomfizikával együtt a genetikai ismeretek rohamos gyarapodása és a géntechnológia fejlődése is ezt bizonyítja. Ezek birtokában nemcsak a túlszaporodó emberiség élelmiszer-szükségletét biztosíthatjuk a következő évszázadban, hanem az élet további fejlődésének irányát is befolyásolhatjuk eddig soha nem ismert hatékonysággal. Mindez megteremtette a végzetes tévedések vagy rossz-szándékú visszaélések új lehetőségeit is. Nem véletlenül nevezték már a hetvenes években az akkor még csak kibontakozóban lévő genetikai forradalmat a "teremtés nyolcadik napjának". Ez a rohamos fejlődés, a magfizika forradalmához hasonlóan, újfent megelőzte annak erkölcsi és jogi értékelését. A genetikai szűréssel és felméréssel kapcsolatos kérdéseket az őssejt- és az embrionális-kutatás néhány fontos problémája és a klónozással kapcsolatos kérdések követik. A genetika haladásának mértékével arányosan növekszik az erkölcsi felelősség. A tudományág képviselői között vannak olyanok, akiket aggodalommal tölt el az a történelmi tapasztalat, hogy a tudományos kutatásból származó ismereteket és hatalmat nem mindig használták az emberiség javára. Nem egyszer éppen az ellenkezője történt: ismételten beigazolódott, hogy nem lehet feltétel nélküli bizalmat kölcsönözni embertársainknak. Az evolúció célját sem lehet egyértelműen meghatározni. Az sem bizonyítható tehát, hogy a fejlődés szükségszerűen az emberiség javát szolgálja. Az élet megelőzte az ember megjelenését és valószínűleg hosszú ideig folytatódik az emberi élet megszűnte után is. Nem vagyunk képesek megállapítani, még kevésbé megtenni az emberiség jövőjének biztosításához szükséges lépéseket; gondoljunk csak a népességnövekedés, vagy a környezetszennyezés megoldhatatlannak látszó problémáira. Jövőnk biztosítása teljesen soha sem válik szabad emberi döntés tárgyává. Minden emberi igyekezet ellenére előbb utóbb meg fognak szűnni bolygónkon az élet fenntartásához szükséges feltételek. A jövő nemzedékek felé irányuló kötelesség a genetikában különösen fontos szerepet játszik. Ennek pontos meghatározása azonban nem könnyű feladat. Létezik-e az ismeretszerzés olyan lehetősége, melyet kötelesek vagyunk minden áron elkerülni, mint pl. az ember klónozásához szükséges ismeretek megszerzését, vagy emberi embriók kutatás céljára történő létrehozását? A kérdésre három lehetséges válasz adható. Az egyik szerint az emberi élet természetes folyamatába nem szabad beleavatkozni, mivel az szent. Nehéz ezt az álláspontot következetesen megvédeni, mivel a történelem folyamán állandóan beleavatkoztunk abba. Napjainkban a véleménykülönbségek csak a beavatkozás lehetséges határaira vonatkoznak. Egy másik álláspont szerint a kutatás elé nem szabad korlátokat emelni. Az ugyanis csupán új ismeretek megszerzésére irányul és nem azok felhasználására; ezt pedig az értelmes természetünkből fakadó kíváncsiság és az ismeretszerzésére irányuló emberi jog egyaránt értékessé és szükségessé teszi. Az ember a kockázatok és az áldozatok ellenére is mindent megpróbál, amire lehetősége nyílik. A történelem ismételten bizonyította már, hogy ebben rejlik a haladás legerősebb mozgatója, még akkor is, ha ehhez sokszor a priori tilalmak áthágására volt szükség. Ebből a megállapításból azonban nem következik, hogy az ismeretekkel rohamosan együtt gyarapodó lehetőségek megvalósítására irányuló korlátlan igyekezet a jövőben is csak a haladás mozgatója lehet; ennek ellenkezője is lehetséges. (Somfai Béla: Etikai kérdések a genetikában 1999)
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
