A fogyatkozó édesvízkészlet

Sokak számára kissé groteszknek tűnik, hogy az emberiségnek vízhiánnyal kell számolnia, amikor bolygónk felszínének négyötödét víz borítja. Emberi felhasználásra azonban csak az édesvíz alkalmas, a Föld teljes vízkészletének 97,5%-át pedig a tengerek és óceánok sós vize teszi ki. A maradék 2,5% sem hozzáférhető teljes egészében, mert ennek kétharmada a sarki jégtáblákban koncentrálódik.

Marad tehát kb. 1%-nyi víz, ami iható. Ebből is csupán egy töredék, a teljes vízkészlet 0,007%﷓a használható fel közvetlenül tavak, folyók és tározók formájában. Ez a jelentéktelennek látszó mennyiség eddig képes volt ellátni az emberiséget ivóvízzel, a környezetszennyezés azonban mind jobban csökkenti az emberi fogyasztásra alkalmas víz tömegét. A helyzetet rontja, hogy az utóbbi évtizedekben a vízfelhasználás kétszer olyan mértékben növekedett, mint a népesség. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma már az emberiség egyharmada számára komoly gondot okoz a jó minőségű édesvíz hiánya. Az UNESCO szakértői szerint, ha a helyzet nem változik, akkor 2030-ra civilizációnk édesvízszükséglete eléri a rendelkezésre álló készleteket, és ettől kezdve az év bármely szakában krónikus vízhiányra kell számítanunk.

Növekvő fogyasztás és szennyezés

Egy adott területen a vízkészlet a csapadék mennyiségétől, az abszolút párologástól (evaporáció), valamint a növények és a talaj együttes párologtatásától (evapotranszspiráció) függ. E két érték közötti különbség segítségével állapítják meg a szakemberek a valóságos felhasználható vízkészletet. A kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy vízhiány van a kontinensek csaknem felén, azaz 77 millió km2-en. A fogyasztás és a szennyezés is növekszik A fejlett, ipari országokban is nehéz kielégíteni a háztartási, mezőgazdasági és ipari igényeket. A fejlődő országokban a víz a gazdasági fejlődés legfontosabb korlátozó tényezője, az édesvízzel való takarékosság, az átgondolt, fenntartható agrárökoszisztéma kialakítása elengedhetetlen feladat a növekvő népesség ellátása érdekében. Napjaink problémái között van a világtengerek szennyezése és a túlhalászás. A szennyező anyagok a tengeri táplálékláncok közvetítésével a halpiacokra is eljutnak. A tengerek évszázadokon keresztül szabadok voltak, és korlátlanul bőkezűnek tűntek a modern halászfelszerelések megjelenéséig. A tengeri erőforrás, a zsákmány mennyisége évről évre egyre csökken, és a túlhalászat hátterében álló okok - azaz a túlzott kapacitás és a szabad hozzáférés - megreformálása nélkül a tengeri ökoszisztémák és a halászok kilátástalan jövő elé néznek.