Az ökológusok az ökoszisztémákkal kapcsolatban emlegetik a hordozókapacitás kifejezést. Ez az a teljes bioproduktum, amit egy adott rendszerben a termelők ( a növények) létrehozni képesek. Egy olyan ökoszisztéma, ahol adott a jó talaj, a szükséges mennyiségű eső, és a megfelelő hőmérséklet, sokkal több bioproduktum létrehozására képes, mint az a rendszer, melyben ezen faktorok közül egy vagy több hiányzik. A hordozókapacitás nagy mértékben függ az időjárástól és a klímától. Amellett, hogy kis méretű ökoszisztémák hordozókapacitásáról beszélünk, fontos, hogy tudatában legyünk egyes területek, nemzetek, sőt az egész bolygó hordozókapacitásával. Az, hogy egy adott ökoszisztéma egy bizonyos faj hány egyedét képes eltartani, függ a faj táplálkozásától, és ezenkívül attól, hogy a rendszeren belül hogyan szerzi az összes többi faj a táplálékát. Az ember csak egy ezen fajok közül. De azért voltunk képesek ennyire gyorsan szaporodni — főleg az elmúlt kétszáz év során — mert annyi ökoszisztémát vontunk uralmunk alá, és úgy manipuláltuk őket, hogy a lehető legtöbb emberi fogyasztásra alkalmas táplálékot nyerjük ki belőlük. Ezenkívül a kutatók képesek arra, hogy olyan növényeket és állatokat tenyésszenek ki, melyek még több emberi táplálékot szolgáltatnak. A mezőgazdaságban is maximalizálják a hozamot azáltal, hogy különféle műtrágyákat szórnak ki, és növényvédő szereket használnak a betegségek és a rovarkártevők leküzdésére. Emellett nagyteljesítményű gépeket használnak a munka megkönnyítésére. A műtrágyák, a vegyszerek, és az a képesség, hogy gépeket tudunk létrehozni és használni - mind egyfajta támogatás a táplálékellátásunkhoz, melyek előállításához az energia legnagyobbrészt fosszilis tüzelőanyagokból származik. Hozzáértők becslése szerint Észak-Amerikában minden véka kukorica vagy minden fél kilogramm marhahús előállítása körülbelül egy gallon (3.78 liter) benzin felhasználásával jár. Ezenkívül azt is megbecsülték, hogy a tíz kalória értékű fosszilis energiahordozó felhasználása révén nevelt, előállított és vacsora-asztalunkra szállított étel kalóriaértéke egy. Az emberi kultúrára való készség olyan sikeres biológiai tulajdonságnak bizonyult, hogy fajunk meghódította az egész bolygót, megteremtve a maga mesterséges környezetét valamennyi, az életre akár csak éppen alkalmas területen, még a homok- és jégsivatagokban is. Miután biológiai agresszivitása tetemesen lecsökkent, a populáció szabályozása a kultúrára maradt, ami minden stabil társadalomban megteremtette a népességszabályozás eszközeit, de a kulturális evolúció olyan gyorsan cseréli, változtatja a társadalmakat, hogy láthatóan ez a szabályozás elégtelennek bizonyult.