Állami szerepvállalás a környezetvédelemben

A környezetvédelem területén megvan az államnak, az állampolgároknak, a gazdaságnak és az önkormányzatoknak a szerepe. Az biztos, hogy e feladatok ellátásához több anyagi forrásra van szükség. De itt roppant fontosak a piaci és az árviszonyok. Konkrét példa erre az, ha egy termék árában megjelennek annak környezeti szempontból kedvezőbb hatásai, akkor ma természetszerűleg azt lehet mondani, hogy a környezetbarát termék többe kerül. Viszont hogyha a termékben megjelenik az általa okozott környezeti kár fölszámolásának, vagy kiküszöbölésének költsége, nagyon gyorsan kiderül, hogy a környezetbarátabb megoldás az, ami kevesebb pénzbe kerül, hiszen a föl nem számolt környezeti károk hosszú távon sokkal nagyobb anyagi ráfordítást igényelnek. Ezeket a külső, externális költségeket jelenleg nem építik bele a termékek árába. Tehát financiális tekintetben terhek hárulnak a lakosságra. Szükség van arra, hogy az önkormányzatok pénzt biztosítsanak környezetvédelmi beruházásokra a saját erőforrásaikból, s az állam szerepe sem elhanyagolható e kérdésben. Hazánkban az a gyakorlat, hogy a beruházó a beruházás teljes összegéből 30-35 százalékot vissza nem térítendő támogatásként igényelhet. Az államnak támogatnia kell az ilyen beruházásokat. A nyugati gyakorlat szerint, hogyha szennyvíztisztítót, csatornát, vagy hulladéklerakót építenek, vagy bármi más, környezetvédelmi szempontból fontos beruházás történik, akkor az állam bizonyos mértékben pénzt biztosít a beruházás számára, de ezt hitel formájában teszi, alacsony, vagy nulla százalékos kamat, valamint türelmi idő és meghatározott futamidő mellett. Stratégiai jelentősége miatt az energiapolitika alakításában jelentős feladat hárul az államra, de ennek hazai gyakorlata még nem igazán alakult ki. Az energiapolitika sikere azon múlik, hogyan lehet összehangolni az állami szerepvállalást a piaci mechanizmussal. A korábbi állami funkciók jelentős része, az energetika irányítása, finanszírozása, fejlesztésének meghatározása, a tulajdonosi szerep zöme megszűnt, a piacgazdaságban az ilyen típusú döntések legnagyobbrészt vállalati hatáskörbe tartoznak. Az új körülmények között az állam szerepében a társadalmi érdekek képviselete vált elsődlegessé. Ennek csupán egy része a működési feltételek meghatározása jogszabályokkal és a felügyeletet gyakorló független hatóságok működtetése a fogyasztói érdekvédelem, a minőségellenőrzés, az élet és vagyonvédelem, a munkavédelem, az árellenőrzés, a közszolgáltatásnál az ármeghatározás és hasonló feladatok érdekében. Állami feladat marad az energiapolitika fő irányainak meghatározása, a geopolitikai adottságok figyelembevétele, az energiaszerkezet optimális alakítása, a távlati célok meghatározása, a környezetvédelem követelményeinek érvényesítése.

A környezetvédelem intézményei

Az 1990-es évektől kezdődően új alapra helyeződött a környezeti jog szabályozása és létrejött az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) rövid, közép és hosszú távon fogalmazza meg azokat a szükséges intézkedéseket, melyek a magyar környezetpolitika uniós elvárásoknak is megfelelő fejlődési menetét határozzák meg. Magyarországon az 1990-es évektől kezdve jelentős gazdasági változások mentek végbe. Az utóbbi évtizedben a környezeti szennyezés nagymértékben csökkent. Hazánkban az ipari szennyezés területén számottevő visszaesés tapasztalható, amely az országba kerülő környezetbarát technológiák behozatalának köszönhető. Az 1990-es évektől kezdődően új alapra helyeződött a környezeti jog szabályozása és létrejött az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól. Ezen kívül számos törvény és a végrehajtásukat biztosító kormányrendelet szabályozza. A környezetvédelem intézményei:

- Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

- Környezetgazdálkodási Intézet

- Környezetvédelmi Fejlesztési Intézet

- Környezet -és Természetvédelmi Főfelügyelőség

- Nemzeti Park Igazgatóság