Az ember alkotta világ
Az ember kialakulása óta alakítja környezetét, nézzük szűkebb pátriánkra, a Kárpát-medencére ez milyen hatással volt. A Kárpát-medencében az ember hosszú ideje jelentős hatást gyakorol a természetre. Ezt a tényt talán legjobban az erdősültség mértékének csökkenésével illusztrálhatjuk. Az emberi tevékenység előtt térségünkben 85 százalék körüli volt az erdők kiterjedése, amely már a honfoglalás korára 60 százalékra csökkent, és a fogyatkozás egészen a 20. század elejéig tartott. Alig 150 évvel ezelőtt Magyarország mai területének negyed része még ártéri terület volt, ma kevesebb, mint 2 százalékát önthetik el a gátak közé szorított folyók. Az utóbbi pár száz évben természeti értékekben gazdag területeinket mezőgazdasági művelés alá vonták, aminek hatására mára az ország fele szántófölddé alakult. E drasztikus beavatkozások ellenére is még mindig rendkívül gazdag maradt élővilágunk. Lényegesen gazdagabb, mint földrészünk északi és nyugati felében, ahol általában a természetes folyamatok eredményeként szegényesebb az élővilág, az emberi tevékenység pedig sokkal nagyobb mértékű tájátalakításhoz, és ezzel együtt az élővilág szegényedéséhez vezetett. Míg Magyarországon 2250, addig a kisebb Hollandiában 1300, a nagyobb Angliában 1500, és a lényegesen nagyobb területű Németországban pedig 2800 növényfaj él. Ezeregyszáz éve a Kárpát-medencébe húzódó és ott megragadó magyarok a korábbi sztyeppéhez képest változatosabb természeti körülmények közé érkeztek. Az itteni földrajzi viszonyok nem kedveztek a nomád állattartásnak, ellenben felgyorsították a Kelet-Európában már megkezdődő letelepedési folyamatot, a földműves falvak kialakulását. Olyan területeket foglaltak el, ahol már 7-8 ezer évvel régebben - emberi hatásra - beindult a természet átalakítása, emberarcúvá formálása. Már Anonymus krónikájából is kitűnik, hogy a legföljebb félmilliónyi honfoglaló lakott területeket hódított meg, városokat foglalt el. A hegyek lábánál végződtek az erdők, a nagy kiterjedésű megművelt földeket pedig a vezetők egymás között osztották ki. Földvárakat emeltek, gyepűakadályokat készítettek, árkokat ástak. A városok elterjedése és a később kialakuló településrendszer pedig fokozatosan átalakította a tájat. Az emberiség tájalakító munkájának legnagyobb területet érintő és legdurvább beavatkozásai közé tartozik. Hazánkban néhány kisebb léptékű munka után a XIX. század közepén határozták el, hogy a folyók árterületét a mezőgazdasági termelés számára elhódítják. A növekvő népesség miatt a munkát szükségesnek és gazdaságilag is indokoltnak látták. Úgy gondolták, hogy a folyók gátak közé szorításával a pusztító árvizek is meg lehet akadályozni. Az 1846-ban megkezdett Tisza-szabályozás során 94 kanyart vágtak át, és 453 kilométerrel rövidítették meg a folyó hosszát. Nem kétséges, hogy a reformkor nagyjait a legjobb szándék vezette, munkájukat nem szabad mai tudásunk alapján megítélni. Akkoriban hasonló munkák folytak egész Nyugat-Európában, a természetesen kanyargó folyókat szinte kivétel nélkül csatornákká alakították. A folyókkal kapcsolatos szemléletváltás évtizedekkel ezelőtt megkezdődött. A természetvédők már tudják, és a vízügyi szakemberek is kezdik megérteni, hogy a természetes folyamatokat tisztelni kell, több teret kell adnunk a folyóknak. Ez az elv lassan kezd beépülni az árvízvédelmi gyakorlatba is. Az ipar széleskörű elterjedésével a környezetszennyezés korszaka vette kezdetét.
A környezet állapota és az emberi tevékenységek
A környezet szubjektív kategória. Az ember élő és élettelen környezete relatív - az embertől magától függő fogalom. Az ember gondolkodása a személyes értékrenden alapul. Az értékrend alapján döntünk és cselekszünk. A cselekvés kölcsönhatásban áll a környezettel. A kölcsönhatás a természetre nézve lehet negatív, pozitív és közömbös. A környezet állapota romlik. Ezért döntéseinket a környezet szempontjából közömbös és hasznos tevékenységek előnyére kell meghozni. A döntéseket mindig egyének hozzák. Az egyének cselekszenek a döntések szerint. A környezet minősége az általános, egyéni tevékenység hatására fog megjavulni. Minden tevékenységi körhöz hozzátartozik a környezet védelme, amely minden ember ügye: a természettel szemben jóindulatú és felelősségteljes magatartást jelent. A környezetvédelem az a társadalmi tevékenység, amely az emberi társadalom által saját ökológiai létfeltételeiben (saját maga által) okozott károsodások megelőzésére , a károk mérséklésére vagy elhárítására irányul. A természetvédelmi tevékenység középpontjában "rendszerként" a bioszféra áll. A természetvédelmi tevékenység elsősorban a természeti területekre és vadon élő fajokra fókuszál. A környezetvédelemi tevékenység középpontjában az emberi társadalom érdekei (az emberi populáció környezete) áll. A környezetvédelmi tevékenység döntően más emberi tevékenységek káros hatásaira, tehát a mezőgazdaságra, iparra, közlekedésre, a településekre, fókuszál (légszennyezés, szennyvizek, talajszennyezés...). A természet- és környezetvédelem hatáskörének érintkezési felületét jelentik a jóléti célú erdők, a legelők, a folyó- és állóvizek, az ivóvízbázisok, a települések parkjai stb. A környezet- és természetvédelem a globális ökológiai problémákból adódó legkirívóbb jelenségek megelőzésére, a károk enyhítésére irányuló speciális emberi tevékenység. Önmagában nem jelent (és nem is jelenthet) garanciát a problémák kiküszöbölésére, hiszen arra az emberi társadalom és a globális gazdaság egésze hatással van. Minthogy a bioszféra természeti folyamatai is globálisak, alacsonyabb térbeli léptékben gondolkodva éppen a legfontosabb összefüggések vesznek el. Minthogy a természeti-, társadalmi- és főként a gazdasági folyamatok is globálisak, ezért súlyos veszélyeket rejt magában, ha a közigazgatás és a jogrendszer a jelenlegi regionális és lokális szinten marad, mert akkor a demokratikus politikai hatalom illuzórikussá válhat a multinacionális gazdasági érdekcsoportok hatalmával szemben. A természetvédelem, környezetvédelem, (és persze a közegészségügy, közoktatásügy) érdekei csak egy nemzetközi összefogással megteremtett demokratikus politikai hatalom birtokában érvényesíthetők a profit-típusú érdekekkel szemben. A természetvédelmi erőfeszítések (még ebben az erősen leszűkített értelmezésben is) jelentős anyagi ráfordításokat igényelnek/igényelnének. Ezeket a pénzbeli ráfordításokat jelenleg lokálisan (a társadalom helyi közösségeinek) kell előteremteni, a ráfordítások elmaradása esetén megmutatkozó kár viszont az egész emberi társadalmat (globális léptékben) érinti. A természet közvetlen károsításával kapcsolatos károk nagyrészt szintén ennek megfelelően fejtik ki hatásukat.
A társadalom állapota és a környezetvédelem
Könnyű belátni, hogy az egészségtelen környezetben élő emberek, hamarabb megbetegedhetnek. A környezet állapota és az egészségügyi mutatók között szoros összefüggések vannak. A nagyvárosok szennyezett levegője 2-3 évvel is megrövidítheti az ember életét, és a sort még hosszan lehetne folytatni, kitérve a vízre, talajra, de akár olyan döbbenetes dolgokra is, hogy miből építették a házat, amiben élünk. Az egyén és a társadalom közötti kapcsolat szintén nyilvánvaló. Ezt a viszonyt kiegészítve a környezettel, egy tagjaiban egymásra ható viszonyrendszert kapunk. Ebben a rendszerben az egyén viseli a legnagyobb felelősséget, mivel a környezet csak visszahatni tud, a társadalom pedig az egyénekből tevődik össze. Egy jól működő társadalom, stabil jövőképpel rendelkező, alapjában véve bizakodó emberekből kell álljon, akik tudják, hogy környezetük milyensége későbbi életükre és utódaik életére is kihat. Éppen ez a „jövőbe látás” óvatja meg velük környezetüket. Ebből a szempontból mintaképül szolgálhatnak a skandináv országok. Itt, Közép-Európában sajnos a mai napig kihat a szocializmus lelkekben véghezvitt rombolása. A reménytelenség, a jövőkép hiánya (vagy éppen sötét mivolta) nem ösztönzi az embereket arra, hogy az eljövendőre is gondoljanak, éppen ellenkezőleg inkább igyekeznek nem gondolni rá. Mint, ahogy gondolkodás és lelkiismeret nélkül szemetelnek, szennyezik környezetüket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a számtalan illegális hulladék lerakóhely, a gumiabroncsok a patakokban, stb. Ez a „nem az én dolgom, kit érdekel” mentalitás a társadalom rossz állapotát tükrözi, ami a környezeten is lecsapódik.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
