Homoszexualitás
A homoszexualitás azonos neműek szexuális kapcsolatát jelenti. Okát illetően sok kérdés még tisztázatlan, de valószínűnek látszik a genetikai hajlam alapján megváltozó hormonális viszonyok, a gyerekkori élmények és családi minták összessége. Egyes szakemberek szerint a homoszexualitás nem tudati kérdés, hanem a nemi hormonok abnormális egyensúlyából következik. Egy kísérletben megállapították, hogy a főként homoszexuálisokból álló megfigyelt csoport tagjainál alacsonyabb volt a tesztoszteron szintje, és csökkentett a spermatermelés, míg ilyesmit nem találtak a hetero-, illetve biszexuális férfiaknál. Az eredményt azonban tényszerűen nem tudták megmagyarázni, és arra sincs bizonyíték, hogy ez az eredmény a homoszexuálisok nagy többségére is igaz volna. Régen a homoszexualitást a törvény büntette, ma számos nyugati országban toleráns a törvénykezés, sőt van, ahol az egyneműek törvényesen házasságot köthetnek, és gyermeket fogadhatnak örökbe.
A biszexualitás
Olyan szexuális viselkedés, amikor az illető a saját és az ellenkező nem iránt egyaránt szexuális vonzalmat érez. A nők között gyakoribb ez a fajta szexuális viselkedés.
A transzszexualitás
A transzszexualitás kialakulása nem pillanatnyi megvilágosodás, hanem egy hosszabb folyamat eredménye. Szoros kapcsolatban áll az egyén szocializációjával és pszichoszexuális fejlődésével. A transzszexuális emberek a nemi fejlődésük során rádöbbennek arra, hogy nem tudnak azonosulni azzal a nemi szereppel, amelyre biológiailag determináltak. Döntően a másodlagos nemi jellegek kialakulásával egy időben, a férfi és női nemi szerep-kezdemények megjelenésekor tudatosul először az identitásbeli probléma. Ez 10-13 éves korra tehető. Ekkor jelennek meg az első kezdeti idegenkedések. A transzszexuális minden eszközt megragad, hogy elrejthesse eredeti nemét, s megpróbáljon azonosulni a másik nemmel. Megváltoztatja akár a nevét, frizuráját, öltözetét, munkahelyét.
Mazochizmus
A fogalmat Sacher-Masoch osztrák regényíró nevéből alkották. A mazochista ember szexuális élvezetéhez fizikai és lelki fájdalmat igényel. Örömét leli a szenvedésben, de szívesen szeretkezik is megkínzójával, mert ily módon mutatja ki háláját. A mazochistának nincs mindig szüksége partnerre, mert különböző módokon képes saját magát is kínozni. A szexuális magatartás eme különös formája gyakran vezethető vissza olyan gyermekkori élményekre, amikor a gyermeket szexuális játékokon kapták rajta, és keményen megbüntették. Ennek következtében a nemi izgalom és a büntetés az átélésben tartósan egymáshoz kapcsolódtak.
Szadizmus
De Sade márki, aki után a szadizmust elnevezték, nemi örömét abban lelte, hogy fizikai fájdalmat okozott a nőknek. A fogalmat azonban ma már sokkal szélesebb értelemben használják. A szexuális életben a szadista nem csak testi, hanem lelki fájdalmat is okoz. Többnyire azzal szemben viselkedik szadisztikusan, akibe szerelmes, de előfordulhat, hogy majdnem mindenkivel szemben ilyen. A szadistának arra van szüksége, hogy partneréből fájdalmat váltson ki, és ennek eredményeit figyelje. Nemi élvezetet csak a másik fájdalma esetén érez. A szadista a nőt úgy használja, mint egy tárgyat. Ahhoz, hogy szexuálisan felizguljon, először megkínozza ezt a tárgyat, majd magáévá teszi anélkül, hogy a viszont örömszerzésre gondolna. A szadizmus inkább a férfiakra jellemző. Szadisták egyaránt találhatók a heteroszexuálisok, homoszexuálisok és biszexuálisok között. Tulajdonképpen a szadizmus az emberi természet szerves részét képezi. A szadista ember agresszív megnyilvánulása a civilizálatlan ember természetes érzéseinek maradványa, mely a civilizációval nem tűnt el teljes mértékben. A szadizmus felfedezhető az ambíciók nélküli emberek körében, akik ily módon megszabadulhatnak zavartságuktól.