Tananyag választó:
Háromtól hatéves korig
Jegyzet szerkesztése:
Szülők iránti szeretet
Eszköztár:

A család fontossága

Az ellenállást, ami kb. két éves korban jelentkezett, a gyermekek ekkorra kinövik, a szülők iránti érzések nemcsak melegek, gyengédek lesznek, hanem időnként rajongásba csapnak át. Természetesen a saját akarat ebben az időben is domináns azért. Szükséges egészen kis kortól önállóságra nevelni a gyermeket. Az a megfelelő hozzáállás, ha már csecsemőkortól kérjük a gyermeket, hogy segítsen. Természetesen a nagyon korai időben segítségnek nem valami bonyolult dolgot nevezünk, egyszerűen fürdetésnél nyújtsa a kicsi a kezét, próbálja meg maga dönteni a poharat, stb.. Ha ezeket az egyszerű cselekvéseket megteszi, dicsérni kell, és az idő teltével egyre bonyolultabb dolgokat várhatunk a gyermektől. Az önállóságot fokról-fokra kell növelni, egyre többször kell lehetőséget adni némely tevékenység megválasztására, megszervezésére. Természetesen arra mindig ügyelni kell, hogy játékra is elegendő idő maradjon. Ahogy önállósodik a gyerek, úgy tanulja meg szervezni a saját idejét. A foglalatosságaival önállóan bánni tudó gyerek könnyebben fogadja el a felnőtt irányítást, kiegyensúlyozottabban fejlődik az egyénisége. Akit nem vonnak be a tevékenységek szervezésébe, csupán kötelezik arra, hogy elvégezzen ezt vagy azt, közömbössé válik, sőt időnként lázad az elvégzendők ellen. A helyes, ha a gyermek számára olyan családi légkört teremtenek, amely megköveteli, hogy a gyerek vegyen részt a közös tevékenységekben, de segíti a gyereket megtanulni, mit hogyan kell elvégezni, irányítja a helyes dolgok felé a gyereket, de saját teret is enged. Mindezt természetesen nagy türelemmel, szeretettel, megértéssel kell.

Hasonlítani akarás

Óvodás korban a család van az első helyen a gyermek életében. A szülők a gyermek szemében kivételes, nagyszerű emberként szerepelnek. Ebből kifolyólag olyanok szeretnének lenni, mint az apu vagy az anyu. Felhúzzák a szülők ruháit, ugyanolyan kifejezéseket próbálnak használni, utánozzák a szülők tevékenységeit. A fiúk már ebben a korban komolyan készülni kezdenek a férfiúi szerepre. Igyekeznek apjukra hasonlítani, felöltik apjuk „dolgozós” ruháját, próbálnak úgy viszonyulni a környezethez, beszélni az emberekkel, ahogy azt az apa teszi. Utánozzák még a hanghordozást, a hangsúlyt is. Játék közben mindig valami komoly férfi szerepet találnak ki maguknak, például tűzoltók, rendőrök lesznek. A kislányok is ebben a korban ismerik fel, hogy egyszer belőlük is komoly nő fog válni. Nagy érdeklődéssel fordulnak a házimunka felé, ha az anya engedi, sokat forgolódnak a konyhában. Az anyáknak ekkor is türelemmel kell viseltetni, és hagyni, a kislány hadd segítsen, még azon az áron is, hogy esetleg eltör valamit, tönkremegy a tészta, mert leejti, stb.. Ha ekkor nem nyomják el a tennivágyást, később szívesebben segít a gyerek a házimunkában. A lányok magát az anyaszerepet is nagy kedvvel másolják, vagyis azt játsszák, kisbabájuk van, gondoskodnak róla, mint ahogy azt anyjuk velük tette. Ekkor lesz egyfajta szerepjáték a papás-mamás. A gyerekek eljátsszák, hogy szülők, és gondoskodnak a kisbabáról, úgy, ahogy azt a saját szüleik velük tették.