Tananyag választó:
Mindennapi gondozás
Jegyzet szerkesztése:
A zene
Eszköztár:

A kellemes hanglégkör kialakítása

A hanglégkör a gyermekeket körülvevő természetes hangokat jelenti. Ez a légkör akkor kellemes, ha nem túl hangos, de nem is csendes, suttogó. Fontos a kiegyensúlyozottság, a nagyszámú és sokféle zörej, a zenei hang, a beszéd is. A különféle hangoknak egy gyermek életében fontos szerepük van, mert ezeken keresztül is ismerkednek környezetükkel, a mozgásokkal. A porszívózás, az ajtónyitás, a kanálcsörgés mind új ismeret hordozója. Később az utca zaja, a közeledő-távolodó járművek, a madárdal, az esőcseppek jelentenek új, érdekes élményeket. A gyerekek is szívesen játszanak olyan tárgyakkal, amik hangot adnak. Egy kisgyermek számára a legfontosabb az emberi hang, az éneklés, annak ellenére, hogy a mai világban az őt körülvevő sokféle zenei hang, sajnos, legtöbbször gépzene. Nem baj, ha a csecsemővel hallgattatunk magnóról, cd lejátszóról szóló zenét, de ne ez legyen az egyedüli zenei forrás. Jobb, ha együtt hallgatunk zenét, de a legjobb, ha minél többet éneklünk együtt a kisgyerekkel. Bensőséges kapcsolatot termethetünk gyermekünkkel beszéd útján, játékkal, de az ének, a közös zenélés (ami kezdetben persze inkább játékos csörömpölés) is fontos. Az egyszerű kis gyermekdalok és mondókák színessé varázsolják az együttléteket, kis játékokká válnak, hisz az éneket mozgás is kíséri, mely igen szórakoztató. Az éneklő felnőttet a gyermekek erősen figyelik, mert az éneklési mód legalább olyan érdekes számukra, mint maga a dallam, a zenei hang és az énekléssel, játékkal járó öröm. A csecsemőnek és a kisgyermeknek a beszéd dallama a legfontosabb. Mivel ekkor még nem érti, mit mondunk, fontos, hogy hanglejtésünk, gesztusaink kifejezők legyenek. Az anyák a csecsemőhöz lágy, a szokottnál magasabb hangon szoktak beszélni, ez jó, hisz a baba így jobban felfigyel a szavakra. A fontos az, hogy a felnőttek ne beszéljenek selypítve, gügyögve, ez nem fejleszti a gyereket.

Zene a csecsemőkorban

Minden gyermek fejleszthető, rettenetesen fogékony, ez vonatkozik a zenére is. Ha már egészen csecsemőkortól kezdve éneklünk a babának, hallgattatunk zenét vele, igen érzékeny lesz, a későbbiekben könnyebben hangolódik rá a zene nyújtotta élményekre. Tapasztalatok azt mutatják, a gyerekek már magzati korban érzékenyen reagálnak bizonyos zenékre, s ha azt meghallják a születés után, kellemes érzés tölti el őket, megnyugszanak. A csecsemők az első időben gőgicsélnek, próbálgatják a hangjukat. A 6-8 hónapos gyerek már különböző magasságú és mélységű hangokat hallatva edzi a hangszálait. Ebben a korban előszeretettel játszanak olyan játékokkal, melyek hangot adnak ki magukból. A 9-10 hónapos gyerek már képes visszaadni különböző dallamok hangmagasságait.

Zene a tipegőkorban

Tipegőkornak hivatalosan azt nevezzük, mikor a gyerek egy éves korától két éves koráig tipegve jár. A zenei fejlődésben a 18. hónap körül változás áll be a gyerek zenei fejlődésében. Ekkorra érti meg, és alkalmazza is azt, hogy mindent különböző hangsúllyal mondunk. Sok baba egy szót használ egész nap, de azt különböző hangsúlyokkal ejti, így mindenki megérti, hogy kér-e valamit, nyűgös, kedveskedik nekünk. Ebben a korban is nagyszerű elfoglaltság a gyerek számára, ha a családdal közösen énekelve játszik. Ha énekelnek neki, megnyugtatja, időnként próbálja kísérni a felnőttet. Ilyenkor kezd el beszélni, tehát néhány szót már rendesen megtanult, használ, de többnyire a halandzsát alkalmazza.