A gyermek pszichés felkészítése

Magyarországon a gyermekek kb. 90 százaléka jár óvodába. E gyermekeknél már 3-4 éves korban megkezdődik az önállósodás, a közösségek szabályaihoz való alkalmazkodás, a kilépés az életbe. Ez a korai felkészülés jelentősen megkönnyíti a majdani iskolába való beilleszkedést is. A gyerekeknek az iskola környezeti és tartalmi változást is jelent, de az óvoda tervszerű iskolára való felkészítő munkája nagyban megkönnyíti a váltást. Az otthon nevelkedő gyerekek felkészítése is rendkívül fontos. A szülőknek fel kell kelteni a gyermek érdeklődését, kedvet kell az iskolához csinálni. Ha esetleg egy iskola közelében járnak a csemetével, hívjuk fel a figyelmet a sok együtt játszó gyermekre, mutassuk meg, milyen felnőttes fegyelmet lehet tanulni. Sose ijesztgesse a szülő a gyermeket az iskolával, mert ezzel korai, indokolatlan szorongást ültetnek el a lelkében. Minden gyereknek, így az iskolába készülőnek is nagy szüksége van a kiegyensúlyozott családi háttérre. A korán kialakult, bensőséges szülő-gyerek kapcsolat hatása az egész életre biztonságérzetet ad.

Sok család van, ahol a légkör nem kedvez a nyugodt fejlődésnek, tehát nem segíti elő a kiegyensúlyozott, magabiztos gyermeki személyiség alakulását. A szülőnek idejekorán meg kell tanulnia, hogy ő már nem csupán egy ember, hanem anya vagy apa, tehát ennek megfelelően is kell viselkednie. Fontos a helyes napirend kialakítása, hiszen a valós életben is mindennek megvan a helye, ideje. Az iskola is rendszerességet, alkalmazkodást, fokozott fegyelmet kíván, a kisiskolás csak akkor tud megfelelni, ha a szülei hozzászoktatják őt az időtartamok érzékeléséhez. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve kell kialakítani a gyerekek napirendjét.

Ezzel egyúttal a szülő időbeosztása is ésszerűbbé válik. A helyes életrend olyan, hogy benne mindennek jut elég hely. A munka, feladatok, étkezések, tisztálkodás, pihenés mellett időt kell hagyni a mozgásra, játékra is. Már kora gyermekkorban meg kell teremteni a lehetőséget a gyermeknek, hogy otthon segíthessen anyjának, apjának, azaz dolgozzon. Természetesen nem nehéz fizikai munkáról van szó, hanem olyan feladatokról, melyeket a gyerek is könnyen el tud végezni. A ház körül végezhető munkáknak több haszna is van a gyerek életében. A gyermek büszke rá, hogy segíthet a felnőtteknek, ezzel egyrészt közéjük tartozónak érzi magát, másrészt így tanulja meg megbecsülni a munkát, hiszen milyen kellemes learatni a munka gyümölcsét, milyen jóleső tud lenni, mikor megdicsérik szülei az eredményekért.

A munka fejleszti a feladattudatot, a kézügyességet, levezeti a fokozott mozgásvágyat, elvégzése szükséges a harmonikus, testileg és szellemileg egyaránt fejlett ember kialakulásához. A gyermeki szervezetnek sokkal több pihenésre van szüksége, mint a felnőttnek. Tehát megfelelő időt kell szánni pihenésre is, hogy a gyerek kiegyensúlyozottan fejlődjön. Aktív pihenésképpen a szülők vihetik a gyereket a szabadba kirándulni, játszani. A passzív pihenésre is elegendő időt kell szánni, hiszen az alvás nagyon fontos az idegrendszer számára, az elhasznált energiák pótlása érdekében.

Tanszervásárlás

Kedves dolog lehet a szülő és a gyermek számára is az iskolakezdés előtti tanszervásárlás. A szülő egyrészt ezzel is növelheti a gyerek kedvét, hogy iskolába menjen, másrészt mindenképp szükséges kellőképpen felkészülni. Mindenképp oda kell figyelni, hogy ne munka előtt vagy rohanva ejtse meg ezt a vásárlást a család. Legyen inkább közös, ünnepi program. Hagyjuk, hogy a gyerek maga válassza ki, milyen táskát, füzeteket, tollat, stb. szeretne – természetesen az ésszerűség határain belül maradjunk. Ebben a formában kialakul egyfajta kötődése a gyereknek az iskolai holmihoz, nem azt fogja érezni, hogy muszáj ezt vagy azt használnia. Ilyen apró dolgokon is múlhat, hogy a gyerekben idegenkedés, félelem alakul-e ki az iskolával kapcsolatban már egész korán.