A hat éves kor utáni változások

Hat éves kor után is szeretik a gyermekek szüleiket, de ezt rendszerint nem mutatják. A többi felnőttel szemben is igen távolságtartóan viselkednek, hacsak azok szerintük nem valóban kivételes emberek. A szülőktől hat éves kor után egyáltalán nem tűrik el, hogy babusgassák őket, hogy kisgyerekként bánjanak velük. A gyermek, mint egyén, emberi méltóságot szerzett magának, és szeretné, ha aszerint is bánnának vele. A tudás, amelyet a szüleitől tanult, nem merült feledésbe, csak ekkorra már úgy kezeli őket, mint saját gondolatokat. A fiú most már elhárítja az anyai gyengédséget, sőt, ellenszenve minden nőnemű lényre kiterjed; ostobának és undorítónak nevezi a lányokat. Fintorog, utálja, ha szerelmi jelenetet lát a mozivásznon, ezért fordul az érdeklődése olyan személytelen és elvont tárgyak felé, mint olvasás, írás, matematika, technika, természettudományok, biológia. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a gyermekek miért lesznek megfelelően érettek érzelmileg az iskolai munkára éppen ebben a korban.

Csoportosulások

Hat éves kor után kezdenek el a gyerekek csapatokba verődni. Ezeknek a csoportosulásoknak a lényege, hogy egy korosztályba tartozó fiatalokat tömörít, távol a felnőttektől, a figyelő, bíráló tekintetektől. Igényük, hogy önmagukat irányítsák, háborítatlanul a felnőttektől, hozzáférhetetlenül más, önállótlanabb gyermekek számára.

Amikor a gyermek felnőtt akar lenni, jót tesz neki, ha más, hasonlóan gondolkodó gyermekekkel van együtt. Így tanulnak új dolgokat a gyerekek, megismernek különböző családi háttereket, tanulnak alkalmazkodni, egy szóval: szocializálódnak. A szülőknek kötelességük a normális fejlődés elősegítése. Ezt úgy tehetik, ha már igen korán, már egy éves kortól engedik, hogy más gyerekek társaságában időt töltsön. Meg kell adni a kellő szabadságot, hogy önállóságot tanuljon. Amennyire csak lehet, engedjük, hogy úgy öltözzön, úgy beszéljen, úgy játsszon, mint a többi gyermek; lehessen neki is, amit azoknak, még akkor is, ha ezt nem egészen helyeseljük. Hogy felnőtt korában hogy boldogul a gyermek a munkájában, családi és társadalmi életében, az nagymértékben attól függ, hogyan tudott kisgyermekként kapcsolatot teremteni a társaival. Ha a szülők szép eszményeket és helyes értékítéletet nevelnek a gyermekbe, ezek mélyen bevésődnek a jellemébe, és későbbi életében érvényesülnek még akkor is, ha ebben a korban csúnyán beszél, rossz szokásokat és durva modort szed fel.

Függetlenedés

Hatéves kor után függetleníti magát a gyermek szüleitől, sőt türelmetlen lesz velük szemben. Jobban érdekli az, hogy mit mond, és mit tesz a többi gyerek. Ugyanakkor nagyobb felelősségérzet fejlődik benne olyan dolgok iránt, amelyeket ő maga fontosnak tart. A lelkiismerete olyan érzékeny, hogy jelentéktelen apróságokon is képes órákig rágódni. Személytelen dolgok, matematika és gépek iránt kezd érdeklődni. Röviden elkezdődik a szüleitől való elszakadás folyamata és az a folyamat, amelynek a végén felelősségteljes emberként elfoglalja majd helyét a társadalomban.