Őrködés
A szobatisztaságra nevelésnek sokfajta módja van. Vannak, akik már egy éves kor után a bilire ültetik a gyereket, vannak, akik megvárják, hogy a gyerek maga érdeklődjön a dolog iránt, hiszen ebben is a felnőttekre akar hasonlítani. Rossz magatartás a szülő részéről, ha úgy próbálja meg a szobatisztaságra nevelni a kisdedet, hogy ráülteti a bilire, ő maga pedig mellételepszik, és őrködik felette. Ebből nem lehet megtanulni, hogy önállóan végezze a dolgát. Az fog rögzülni, hogy a mama úgyis mindig ráülteti, és közösen fognak addig várni, míg eredmény nem születik. Másrészt az anyának is rengeteg idejét veszi el az állandó készenlét. Egyfajta szoktatás lehet, ha az első év folyamán az anya kihasználja azt, hogy tudja, mikor székel a gyerek, és ezelőtt valamennyivel ráülteti a gyereket a bilire. Így kialakulhat feltételes reflex, hogy akkor nyom, ha a bili alatta van. Ezzel a bili használatára rászokik a kisded, bár ekkor még nem teljesen tudja szabályozni a széklet- és vizeletürítést. Természetesen ezt a feltétlen reflexet csak akkor lehet kialakítani, ha a székelés idejét hozzávetőlegesen ismeri a szülő, hosszú ideig ugyanis nem szabad a bilin tartani a gyereket. Ha a kisded már biztosan ül, próbáljuk a bilire ültetni, és ha „eredményt produkál”, mindenképp dicsérjük meg. Ha kézzel-lábbal tiltakozik a dolog ellen, ne erőltessük, mert ezzel csak elijesztjük a dologtól. Inkább ajánlott ebben az esetben várni néhány hetet a dologgal. Ha a kisdednek sikerült a bilit használni már többször is, hagyjuk elöl, hogy a keze ügyében legyen, és öltöztessük úgy, hogy a vetkőzést maga is meg tudja oldani, ha szükségét érzi.
Megfélemlítés
Az erőszak, a megfélemlítés sosem jó nevelő. Csak annyit érünk el, hogy a gyereknek ellenérzései lesznek, félni fog. Mindenképp a gyerekkel együttműködve kell itt is a szülőnek viselkednie. Nem arra kell szoktatni, hogy hosszan üljön a bilin, míg valamilyen eredményt nem produkál, hanem arra kell megtanítani, hogy ha rájön a szükség, kérje a bilit, és végezze a dolgát. Ha ráült már a bilire, várjunk néhány percet, és ha nem sikerül, vegyük le róla, és pelenkázzuk be. Ilyenkor ne szidjuk meg, hanem nyugtassuk meg, hogy majd legközelebb sikerülni fog. Eleinte előfordulhat, hogy gyakrabban elkéri a bilit, de nem mindig sikerül is a használata, ezt ne vegyük rossz néven, hisz csak próbálkozik. Arra azonban oda kell figyelni, hogy ne játékból kérje, ne játékszernek tekintse. Két és fél, három éves kor körül már vannak kisdedek, akik maguk kérik, hogy anyjuk ne pelenkázza be őket, mert ha kell, ráülnek a bilire. Ilyenkor komolyan oda fog figyelni, hogy ne pisiljen be, és ha ez többnyire sikerül is, büszke a teljesítményére. Ez valóban komoly teljesítmény, hiszen ez az első alkalom, hogy magától vállalta valamilyen feladat elvégzését, a felnőtt világ rendjébe való beilleszkedést. Ez komoly lépés szociális fejlődése terén. Elsősorban akkor, ha nem a büntetéstől való félelme készteti erre. Az a jó, ha saját akaratából teszi, nem pedig a szülő által keltett félelem miatt.
Kapcsolódó animáció:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
