A. m. Virágpor

Az asztma az allergiás betegségek egyike; jellemzője, hogy a hörgők mindenféle külső ingerre különlegesen érzékenyek. Léteznek provokáló tényezők, az asztmás egyénnél azonban először különféle allergiás reakciók jönnek létre, vagy pl. akár egy szénanátha is lehet a kezdet, és fokozatosan alakul ki az asztma. Tünetei: a hörgők és a nyálkahártya különlegesen érzékennyé válik. Megduzzad, és sűrű váladékot termel, miáltal a hörgők beszűkülnek. Bizonyos faktorokra kimondott asztmás görcs alakulhat ki. Ám betegségnek vannak tünetmentes és hullámszerűen visszatérő fulladásos időszakai, amikor a légzésben az asztmás görcsök mellkasi sípolással, búgással nyilvánulnak meg. A kiváltó okok lehetnek: házi por, mikroorganizmusok, stb.

Braziliában honos hánytatógyökér keserű, csípős ízű hatóanyaga, mely nagyobb adagban a bevétel után kb. fél órával kínos öklendezés után hányást okoz. Kis adagokban főzet formájában köptetőként adható, mert a hörgőkben kiválasztódva elősegíti a váladék oldását és felköhögését. Az utóbbi folyamatban szerepe van a gyökér egyik hatóanyagának, az emetinnek is, amely a hörgőkre görcsoldó hatású.

Olyan anyag, amely allergiás reakciót válthat ki. Az allergénre (virágpor, házipor, élelmiszer, gyógyszer stb.) adott válaszreakciót a szervezetben lévő -- az adott anyagra érzékeny -- specifikus antitestek határozzák meg. Az allergének kimutatására bőrpróbát végeznek. Általában az alkarra megkarcolt bőrfelületére cseppentenek minimális mennyiséget a gyanús anyagból. A kivörösödő, égő, viszkető bőr jelzi az allergén - és a specifikus ellenanyagok -- jelenlétét a szervezetben. A testidegen anyag a bőrön vagy a nyálkahártyákon keresztül juthat a szervezetbe.

Olyan állapot, amelyben a beteg úgy érzi, nem kap elég levegőt, és ezért fokozottan, erőltetetten kell lélegeznie. Egészséges embereknél is előfordul megerőltető testi munka után vagy magaslaton.

Az allergiát, mint divatos, egyre gyakrabban előforduló betegséget emlegetjük, holott végigvonult az emberiség egész történetén. Időszámításunk előtt is leírtak már olyan betegségeket, melyek allergiás eredetűek lehettek. A kínaiak i.e. 2800-ban használtak efedrint,melyet a kínai fenyőcserjéből készítettek.

Hippokratész (i.e. kb. 460- kb. 377) görög orvos, tudományos orvostan megalapítója. Legjelentősebb művei: Az aforizmák a betegségek kórjóslatáról, a járványokról, a betegségekről, az éghajlatról, a levegőről és a vizekről, a kritikus napokról, a sebekről, a belső bajokról, valamint a nőgyógyászati betegségekről írt könyvei,melyek az újkorban "Corpus Hippocraticum" címen gyűjteményesen is kiadásra kerültek. A nevéhez fűződő orvosi eskü ma is az orvosi etikai felfogás kiinduló pontja. Elsőként kutatta a betegség okát természettudományos szemlélettel, az úgynevezett nedvkórtan megalapítója. Azon a nézeten volt, hogy a szervezetben négyféle nedv van, ezek mennyiségi, vagy minőségi változásai okozzák a betegségeket és meghatározzák az alkatot. A Hippokratész által alkotott orvosi kifejezések nagy részét még jelenleg is használják.

Haemoglobint nem tartalmaznak, színtelenek. Számuk köbmilliméterenként 6-8000. Ez a szám nagy ingadozásnak van kitéve. Hatással van rá elsősorban az étkezés, az erős testi munka, a terhesség stb. A vörösvértestekkel ellentétben magvuk van. 3 csoportba soroljuk őket: granulociták, limfociták, monociták. A szervezet védekezőberendezésének fontos elemei.

A legelterjedtebb szembetegségek közé tartozik. Leggyakoribb a heveny kötőhártyagyulladás, amelyet bakteriális fertőzés okoz. A kötőhártya szemhéjakat kibélelő része erősen kivörösödik, bársonyos felszínűvé válik, nyákos-gennyes váladékot termel, amely reggelente szinte összetapasztja a szemhéjakat. Ez a fajta gyulladás megfelelő kezelés mellett 8-10 nap alatt elmúlik. Idült kötőhártya gyulladás, amelyet a levegőszennyezettség, nem megfelelő világítás, az állandó aprólékos közeli munka is fenntarthatnak.

DR. HEINRICH QUINCKE (1842-1922) 19. században élt német orvos, neurológus, szakterülete az emberi test hőszabályozása, illetve a drasztikus hőmérsékletváltozások agyra gyakorolt élettani hatása volt.

A bőr rózsás színe onnan ered, hogy a hámrétegen áttűnik a bőr ereiben keringő, piros vér. Az ajkon igen vékony a hámréteg, ezért látható az ajakpír. Minél finomabb a bőr, annál rózsásabb. A bőrpír fokozódik, ha az erek kitágulnak és több vér kering a felszínhez közel futó érhálózatban. Ha ezek az erek összehúzódnak, a bőr elsápad. Az erek tágasságát az idegek szabályozzák, ezért érzelmi behatásokra is előfordul elpirulás, elsápadás.

A bőr sajátságos gyulladása, amely rendszerint hevenyen kezdődik, kis, gyulladásos hólyagocskákkal, nedvedzéssel, heves viszketéssel. Gyakran átmegy idült állapotba, amikor a bőr gyulladt, szárazon pikkelyező, megvastagodott. A heveny ekcéma terjedése lehet ugrásszerű, úgyhogy foltokban vagy összefüggően nagy testfelületeket boríthat. Már olyan csekély külső vagy belső ingerek létrehozhatják, amelyek más egyénen semmiféle következménnyel nem járnak, mert az ekcémás egyén túlérzékeny bizonyos ingerrel szemben. Ilyen ingerek lehetnek: fajidegen fehérjék, növényi nedvek, gyógyszerek, vegyi anyagok.

A felső álcsont ürege. Az arckoponya egyes csontjai légtartalmú, nyálkahártyával bélelt üreget zárnak magukba. Általuk az arckoponya nagyobb csontjai könnyebbé válnak. Legnagyobb közöttük a felső álcsont ürege, az úgynevezett Highmore - üreg vagy arcüreg.

Olyan anyag, amely allergiás reakciót válthat ki. Az allergénre (virágpor, házipor, élelmiszer, gyógyszer stb.) adott válaszreakciót a szervezetben lévő -- az adott anyagra érzékeny -- specifikus antitestek határozzák meg. Az allergének kimutatására bőrpróbát végeznek. Általában az alkarra megkarcolt bőrfelületére cseppentenek minimális mennyiséget a gyanús anyagból. A kivörösödő, égő, viszkető bőr jelzi az allergén - és a specifikus ellenanyagok -- jelenlétét a szervezetben. A testidegen anyag a bőrön vagy a nyálkahártyákon keresztül juthat a szervezetbe.

Az alsó légutakhoz tartozó, nyálkanyártyával bélelt csőrendszer. Falát porc, valamint kötőszövet, simaizomszövet és nyálkát termelő mirigyek alkotják. A légcső a mellüregben két főhörgőre oszlik, majd ezek a tüdőkapuban faágszerűen továbboszlanak, úgyhogy mindig kisebb és kisebb űrméretű ág keletkezik. A legkisebb hörgőkben sok a simaizom, ami görcsös összehúzódás esetén, például asztmás betegeknél nehezíti a légzést. A hörgők vége a tüdő alveolusrendszerében végződik, ahol a tulajdonképpeni gázcsere végbemegy. A hörgők csupán a levegő útját biztosítják a tüdő és a külvilág között. Faágszerű elágazódásaikkal a tüdő minden részében megtalálhatók. Egy-egy nagyobb hörgő a tüdőben egy-egy tüdőrészletet lát el. Ezeket a részeket tüdőszegmentumoknak nevezik.

A felső légutakhoz tartozik az orrüreg, a szájüreg, a garat és a gége. Ezek baktérium, vírus egyéb kórokozó által létrejövő, valamint allergiás jellegű megbetegedését nevezzük felsőlégúti megbetegedésnek.

Allergiás reakció. A különböző nyálkahártyák az allergén hatására megduzzadnak.

A légzőrendszer része. Az orrüreg csontos és porcos részből áll. A csontos részhez elöl az orrporcok kapcsolódnak, amelyek az orr rugalmas, mozgatható részét képezik. Az orrüreg előrefelé a két orrnyílással nyílik. Az üreg alsó határát a szájüreg felé a kemény- és lágyszájpad képezi. Fölfelé a koponyaüregtől egy vékony átlyuggatott lemez, a rostalemez választja el, hátrafelé két nagy nyílással, a garat felső, orri szakaszába nyílik.

A virágpor vagy pollen a virágok portokjaiból származik, mely tulajdonképpen a növények hímivarsejtje, ami a szél vagy a rovarok -főleg a méhek- segítségével kerül a bibére megtermékenyítés céljából. Egyes virágporok az arra érzékenyeknél heveny allergiás reakciókat válthatnak ki.

Hevenyen nátha, vagy influenza szövődményeként fejlődik ki, de az arcüreg gyulladása a foggyökér körüli folyamatok átterjedéséből is kialakulhat. Sérülések, idegentestek arcüregi elhelyezkedése kapcsán is létrejöhet. Néha rövid idő alatt, az alapbetegség lezajlásával együtt meg is szűnhet, sok esetben azonban az arcüreg - nyálkahártya duzzanata az egyébként is szűk kivezetőnyílásokat teljesen elzárja, emiatt az üregben a váladék pang. Ilyenkor a folyamat elhúzódó. Sok sűrű, sárgás gennyel járó náthát, általános rossz közérzetet, fejfájást és a folyamat helye szerinti lüktető fájdalmat okoz. Az üreg helye szerint a fölötte lévő csont nyomásra érzékeny. Néha láz, illetve idegzsábaszerű fájdalmak kísérik.

A légúti allergiás jelenségek szinte a légutak valamennyi területén eltérő jelenségeket okoznak, bár az ok mindig ugyanaz az allergén. A légutak legelső része az orrüreg. A nagyobb porszemcsék kiszűrésekor az illető allergén már eltérően viselkedik. Nem várja tétlenül, hogy az apró szőrök és folyadékáramlás a garatba továbbítsa, hanem rögtön helyi gyulladásos folyamatot indít el. A jelen lévő őrjáratozó, örökké figyelő, speciális fehérvérsejtek észlelik a betolakodót és elindul egy láncreakció. A sejtekből kiszabaduló hatóanyagok egyrészt helyi duzzanatot, erős váladékozást indítanak el, másrészt odacsődítik a közeli speciális fehérvérsejtcsoportokat, akik szintén az allergiás jelenségekért felelnek. Ezáltal az okozott duzzanat és váladékozás nagyobb méreteket ölt: az illető azt tapasztalja, hogy bedugult az orra és erősen folyik az orrváladék. Ezzel együtt természetesen a könnye is csorog, hiszen a duzzanat elzárja a könnycsatorna kivezető nyílását az orrüregben.

A könny vegyi összetételénél és bizonyos fokú baktériumölő képességénél fogva a szem védelmében fontos feladatot teljesít. A könnyet a könnymirigy termeli. Túlnyomórészt vízből és abban oldott szerves és szervetlen anyagokból áll. Összetétele alkalmassá teszi, hogy a szem külső részét állandóan védőleg bevonja, a szem és a szemhéjak közötti súrlódást észrevehetetlen finomságúvá tegye. A könnyet a pillacsapások az alsó és a felső szemhéj belső zugánál nyíló könnycsövecskék felé terelik és azokon keresztül a könny az orrba távozik.

Az asztma az allergiás betegségek egyike; jellemzője, hogy a hörgők mindenféle külső ingerre különlegesen érzékenyek. Léteznek provokáló tényezők, az asztmás egyénnél azonban először különféle allergiás reakciók jönnek létre, vagy pl. akár egy szénanátha is lehet a kezdet, és fokozatosan alakul ki az asztma. Tünetei: a hörgők és a nyálkahártya különlegesen érzékennyé válik. Megduzzad, és sűrű váladékot termel, miáltal a hörgők beszűkülnek. Bizonyos faktorokra kimondott asztmás görcs alakulhat ki. Ám betegségnek vannak tünetmentes és hullámszerűen visszatérő fulladásos időszakai, amikor a légzésben az asztmás görcsök mellkasi sípolással, búgással nyilvánulnak meg. A kiváltó okok lehetnek: házi por, mikroorganizmusok, stb.

Az orrnyálkahártya által termelt váladék.

A nyak középvonalában, elöl, csaknem a bőr alatt elhelyezkedő szerv. Hármas szerepe van. 1. Hangképzés. 2. A légutak alkotórésze. 3. Az alsó légutakat elzáródásával védi a káros behatások ellen.

Antiallergiás gyógyszerek hatóanyaga.

Magyarországon rendszerint a gyötrőszúnyog nőstényeitől ered a szúnyogcsípés. A szúnyog szívókáját a hámrétegen át az irháig mélyeszti. A szúrási csatornába a nyála is bejut, ennek hatására a szúrás helyén percek alatt viszketés, majd kidomborodó, tömött tapintatú,lencsényi csalángöb alakul ki. Csak lassan oszlik el. A gyakori csípésekhez a szervezet hozzászokik, később már egyre kisebb elváltozásokat okoz. Ha a viszkető göböket elkaparják, gyakori a bőrgennyedés.

Az allergiát, mint divatos, egyre gyakrabban előforduló betegséget emlegetjük, holott végigvonult az emberiség egész történetén. Időszámításunk előtt is leírtak már olyan betegségeket, melyek allergiás eredetűek lehettek. A kínaiak i.e. 2800-ban használtak efedrint,melyet a kínai fenyőcserjéből készítettek.

Kis szemcsenagyságú, jól tapadó, jó fedőképességű, az egészségre ártalmatlan, kevert por.

A bőr a különböző természetű behatásokkal szemben védi a szervezetet. Ha ezek a hatások bizonyos mértéket meghaladnak, a bőr gyulladásba jön. Ezek a külső behatások lehetnek vegyi anyagok, hő, fény és egyéb allergének.

A szervezet allergiás reakcióit csökkentő készítmény.

A bőr elváltozása betegségek, vagy külső behatások következtében. Kiütéseket okozhat például a himlő, kanyaró, kémiai anyagok (gyógyszerek, vegyszerek), allergének.

A hazánkban élő számos méh között leggyakrabban a mézelő méh szúrásával találkozunk. Háromágú fullánkja végén visszahajló horgok vannak, ezért szúrás után a fullánk a bőrbe beleszakad. Belsejében méregcsatorna vezeti a méregzacskóból a sebbe a mérget. A méreg bonyolult szerves vegyület,a csörgőkígyó mérgéhez hasonló vérnyomáscsökkentő és vörösvértest oldó hatású vegyület. A méhcsípés helye azonnal fájdalmas és megduzzad. A duzzanat néha messzire is terjed. Ha a csípés a szájban vagy a gége körül történik, a légutak szűkülése miatt veszedelmes is lehet. Több csípés vagy egyéni túlérzékenység esetén testszerte csalánkiütés, nyálazás, hasmenés, hányás, szívdobogás, látászavarok, ájulás jelentkezhetnek. Kb. 500 csípés halálos lehet. Ebben egyéni különbségek vannak. Igen ritka túlérzékenység (anafilaxia) esetén egyetlen csípésre is bekövetkezhet. A méhcsípés kezelésére fertőtlenítő és oxidálószereket ajánlanak, a szövetek közé jutott mérget azonban közömbösíteni már nem lehet. A fullánkot azonnal el kell távolítani.

Allergiát okozó szerrel érintkező területen létrejövő reakció. Olyan akut vagy krónikus bőrgyulladás, amelyet kémiai anyagoknak vagy más allergéneknek a bőrrel való közvetlen érintkezése okoz.

Az anti-allergiás gyógyszerek felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek, ha nem is akadályozzák meg az allergia kialakulását, mindenképpen csökkentik, tompítják a nemkívánatos jelenségeket.

A szervezet védekező válasza a szervezetet ért fertőzésre. A védekezés nemcsak a közvetlen helyi területet, hanem az annak környezetében futó idegeket és ereket is érinti. Ezek hatására jelennek meg a gyulladás jellemző tünetei. A gyulladás kezdetén a kórokozó hatására kitágulnak az erek, ennek következtében a gyulladás területe vörösen elszíneződik és a környező ép területhez viszonyítva melegebbé válik. A gyulladást keltő kórokozók hatására az erekből először a vérsavó, majd a plazma részei lépnek a környező szövetekbe, amit a gyulladást elhárító fehérvérsejtek kilépése követ. Mivel a szövetközökben felszaporodnak a gyulladásos termékek és a savó, ezért a terület vörös színe, melegsége mellett meg is duzzad. A szövetek között felszaporodott anyagok az idegvégződésekre nyomást gyakorolnak, ezért a gyulladásos terület fájdalmassá is válik. Ha a gyulladás olyan szervben vagy szövetben van, amelynek működése ezt a fájdalmat kiváltja, vagy fokozza, akkor a szerv működési zavara is kialakul.

Hatékony lázcsillapító. Kétféle található meg a gyógyszertárak polcain: a gyermekeknek szánt, alacsony (0,1 g-os) hatóanyagtartalmú, és a felnőtt, nagyobb adag (0,3 g-os). Recept nélkül kaphatók, de alkalmazásuk veszélyes is lehet, ezért orvos tudjon róla, gyermekek esetén mindenképpen! Tartós alkalmazása - ugyanúgy, mint az előző gyógyszerekenek - nem ajánlott. Szokásos dózisa felnőtteknek napi 3x1 tabletta étkezés előtt a 0,3 g-os készítményből. De vigyázzunk: hatásosan és erősen csökkenti a lázat, emiatt a gyógyszer alkalmazása során rendszeresen mérni kell a testhőt, és a kellő hatás elérése után az adagolást szüntessük meg: ezzel a készítménnyel figyelmetlenségből alaposan lecsökkenthetjük az ember testhőmérsékletét. Ezen kívül a nagyobb adagok görcsöket is okozhatnak! Huzamosabb ideig alkalmazva gátolják a fehérvérsejtek termelődését, ami súlyos következményekkel járhat!

Haemoglobint nem tartalmaznak, színtelenek. Számuk köbmilliméterenként 6-8000. Ez a szám nagy ingadozásnak van kitéve. Hatással van rá elsősorban az étkezés, az erős testi munka, a terhesség stb. A vörösvértestekkel ellentétben magvuk van. 3 csoportba soroljuk őket: granulociták, limfociták, monociták. A szervezet védekezőberendezésének fontos elemei.

Antibiotikum, melyet penészgombafaj termel. Fertőző betegségek kórokozójának szaporodását gátolják vele.

A gyógyszerek indokolatlan, orvosi felügyelet nélküli fogyasztása a mellékhatásokon és a gyógyszerek váratlan egymásra hatásán kívül még egy nagy veszélyt jelent. A gyógyszerallergiás esetek száma az új készítmények bevezetésével egyre nő. Mikor is beszélhetünk azonban gyógyszerallergiáról? Előfordulhat, hogy valakinél egy bizonyos gyógyszer a szokásos adagolásban panaszokat okoz, az adagolás csökkentésével a hatás esetleg megmarad, a kellemetlen tünetek viszont megszűnnek. Ezek az emberek a szokásosnál érzékenyebben reagálnak a hatóanyagra. Ez még nem allergia. Akinél azonban a szokásos adagolásnál a várt hatástól lényegesen eltérő jelenségeket, bőrkiütést, fulladást tapasztalunk, allergiásnak mondható. A tüneteket illetően a típusos és néha igen súlyos, életveszélyes reakciókon kívül jellegzetes bőrelváltozásokat is okoznak a gyógyszerek. Ritkán allergiás gyógyszerláz vagy allergiás májkárosodás is észlelhető. Az allergiás reakciók többségében igen gyorsan kialakulnak, de általában enyhe formában zajlanak le. Ritkák az igazán súlyos, halálos végű gyógyszerallergiás esetek. Hasonlóan az egyéb allergiás betegségekhez, itt is szerepet játszik az allergia kialakulásában a környezetszennyező vegyianyagok felhalmozódása, a természetidegen műanyagok megjelenése. Előfordul azonban allergia a természetben található gyógyhatású anyagokra is, mint pl. a kamilla (igen óvatosan kell vele bánni, ha még nem volt vele dolgunk!) vagy a propolisz (virágporra érzékenyek vigyázzanak vele főleg). Belsőleg használva ezeket, erős hasmenés és kiütések jelentkezhetnek, külső használat esetén bőrpír, égető viszketés, apró kiütések jelzik az érintett testfelületen az allergiát.

Szisztémás fertőzésellenes szer.