PÜNKÖSDÖLÉS

A pünkösdölés, mimimamázás, mavagyonjárás, mivanmajárás az Alföldön és Északkelet-Magyarországon a leányok pünkösdi énekes, gyakran táncos házról házra járó szokása volt. Egyes változatokban a legények, fiúgyermekek is részt vehettek. A házról házra járó csoportok bekéredzkedés után szavaltak, énekeltek, táncoltak. Ha lányok és legények voltak a játék szereplői, közös táncmulatsággal zárták a napot. A szereplők elnevezése és a játék menete alapján a pünkösdölésnek három jellegzetes típusa van:
1. pünkösdi királynő a központi szereplő, aki ruhájával, díszeivel is kitűnik a többiek közül;
2. a lakodalmas menet analógiájára menyasszony, vőlegény, vőfély, koszorúslány szerepelt;
3. nem választottak megkülönböztetett szereplőket.
A táji változatok jellegzetes szövegelemei a következők:
"Mi van ma, mi van ma...", "András, bokrétás....", "Jól megfogd, jól megfogd..." kezdetűek, (pl. Pest, Borsod, Nógrád, Szolnok, Hajdú-Bihar megyei változatok). A három szövegelem gyakran együtt szerepel, dallamuk azonos. Ezekhez járulhatnak még: pl. "A pünkösdi rózsa...", "Én kicsike vagyok...", "Királyné pálcája..." A Csongrád megyei és bácskai változatok bővülnek ezekkel. Különösen hosszú versezetek Szeged, Csongrád, és Kecskemétről származnak. Ezekbe egyházias énekek is beékelődnek. Nógrád és Heves megyei változatok gyermekjáték és népdal szövegeket is tartalmazhatnak.