GERGELY NAPJA (MÁRCIUS 12.)

A gergelyjárás az iskolás gyermekek Gergely napi, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő, eredetileg többszereplős, színjátékszerű játéka. Legtovább a Dunántúlon és Palócföldön és a Muravidéken maradt fenn, korábban országosan ismert volt. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509-604), az iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak. A gergelyjárás eredete a középkorra vezethető vissza. A diákok életének szükségszerű velejárója volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait. A 16. század második felében általános szokássá vált, hogy a tanulók nemcsak maguk, hanem tanítóik számára is adományt gyűjtöttek. A 17. század közepétől az adománygyűjtést - melyet sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek - az új tanulók iskolába hívogatásával bővült. A reformáció következtében egymás után alakuló protestáns iskolákba a tanulókat a tanítók toborozták, mivel a kötelező iskolába járást csak a 19. század végén vezették be. A tanévkezdés és -zárás ideje a Gergely nap körüli időszakra esett, az őszi tanévkezdés csak az 1860-as évektől vált általánossá. A Gergely napi ünnepséget a tanítók szervezték, irányították, és abban maguk is tevékenyen részt vettek. A gergelyjárásban a szereplők katonai toborzás mintájára a különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. Ünnepélyes öltözetük jellemző darabjai voltak a csúcsos papírból készült süveg, katonacsákó szalagokkal és fakard. Kosarat, nyársat, zsákot vittek az adományok számára. A versek tartalmukkal istenfélő életre buzdítottak, bemutatták az iskolai életet, tanult ismeretekről számot adtak, iskolába hívogattak és adományt gyűjtöttek. A gergelyjárás szövege többnyire a következő elemekből áll:

• az Előjáró vitéz engedélyt kért a bebocsátásra; ezután a "Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján..." kezdetű énekkel vonulnak be;
• a szokás szövege a dramatikus változatban kiegészülhet a szereplők bemutatkozásával, akik egyrészt a tanulásra, iskolába járásra biztatnak, másrészt adományt kérnek; az adománykérő énekek gyakran a deákos nyelvezetet utánozzák "Adjatok szalonnát, omne dignum leverendum laude..." (latin szöveg romlása, Reverendum et dignum omni laude: Tiszteletre és minden dicséretre méltó);
• búcsúzáskor áldást kérnek a ház népére, gyakran énekszóval megköszönve az adományokat.

Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: "Megrázza még szakállát Gergely", vagyis előfordul, hogy e napon havazik. Sokfelé alkalmasnak tartottak e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére.