ANDRÁS NAPJA (NOVEMBER 30.)
Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet "andráskeresztnek".
András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például egész nap böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek. Erre utal a hajdúszoboszlói mondás: "Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján."
A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak: "ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik." A hallgatódzásból jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, mely nemcsak András napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Az Ipoly menti falvakban egy András nevű férfi kapuját rázták meg, s figyelték, honnan hallatszik a kutyaugatás, abból az irányból várták a jövendőbelit.
A közös jóslások többnyire a fonóban történtek - ólomöntéssel, gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, amelyik elsőnek jött fel a víz tetejére, az lett az illető férjének a neve. Az ólomöntésnél az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására igyekeztek jósolni.