BORBÁLA NAPJA (DECEMBER 4.)
Borbála a legenda szerint a 3. században élt Kisázsiában és keresztény hitéért szenvedett vértanúságot. A bányászok, tüzérek, várak védőszentje volt.
A Borbála napi (december 4.) hiedelmek és szokások hasonlóak a Luca napéhoz, de a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Jellemzőek erre a napra a női munkatilalmak: nem szabad fonni, szabad varrni, mert bevarrnák a tyúkok fenekét. Söpörni sem szabad, mert elsöpörnék a szerencsét. Akárcsak az egész téli ünnepkörben, Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató. Vannak erre a napra javasolt tevékenységek, így Göcsejben a tollfosztás, egyes baranyai falvakban pedig a borfejtés. A fiúk Borbála napkor is jártak kotyolni (lucázás) Borbálakor csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósolt. E napon gyümölcságat tettek vízbe amely, ha karácsonyra kizöldült a leány közeli férjhezmenetelére jósolt.