NAGYBÖJT

A nagyböjt hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó időszak, a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje, Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartják. A 7. századtól vált szokássá, 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe. A nagyböjt kezdő napjának elnevezései: hamvazószerda, böjtfogószerda, szárazszerda, aszalószerda stb. utalnak egyrészt a hamvazkodásra, másrészt a böjtölésre. Hamvazószerdán a katolikus templomban a mise után az elmúlt évi szentelt barka hamuját a pap megszenteli és keresztet rajzol a hívek homlokára: Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, porrá leszünk! - szavak kíséretében. A hamuszórás, a hamuhintés a bűnbánat ősi jelképe az Ószövetségben is. A hamvazkodásnak gyógyító erőt tulajdonítottak, mert úgy vélték, aki hamvazkodik annak egész évben nem fáj a feje. Nagyböjt idején tilos volt a lakodalom, bál, mindenféle zenés, hangos mulatság. nagyböjtben gyóntak, áldoztak, a haragosok igyekeztek kibékülni. Böjti ételek a nyers vagy aszalt gyümölcsök, főtt tészták, a legjellegzetesebb az erjesztett korpaleves a cibere. A nagyböjtben a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek. A vallási böjti parancsokban ésszerű egészségi meggondolás is érvényesül.