HÚSVÉTVASÁRNAP

Húsvét mozgó ünnep, melynek időpontját 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget (márc. 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg, így húsvét március 22-e és április 25-e közötti időre eshet (húsvéti ünnepkör). Húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Megünnepléséről már a 3. század óta vannak adataink, általánossá a 8. század óta vált. Ezen a napon is fontos szerepet tulajdonítottak a víznek. Piros tojást tettek a mosdóvízbe, és a család abból mosakodott, hogy egészségesek legyenek egész esztendőben. Húsvétvasárnap akárcsak minden ünnepen munkatilalom volt. A seprési tilalmat pl. azzal magyarázták, hogy elsepernék a locsolókat a háztól. Húsvétvasárnap és -hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni. A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. század óta az ételszentelés. A szentelésre vitt jellegzetes ételek: a kenyér, kalács, bor, bárány, sonka. A szentelt ételek maradékait mágikus célokra használták. A sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen. Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán a Jézus-keresés, Isten-keresés, Szentsír-keresés népi ájtatossága volt szokás. Ugyancsak ekkor vagy húsvét vasárnap reggelén mentek megkerülni a határt (határjárás, határkerülés). E naphoz kapcsolódhatott a zöldág-járás és a kakaslövés is.