FARSANGI MASZKOS ALAKOSKODÁSOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

A farsangi játékok másik jellegzetes, ugyancsak változatos csoportját alkotják a maszkos alakoskodások, dramatikus játékok. Farsangi álarcos játékokról már a 15. században Temesvári Pelbárt ferences szerzetes tudósít. A krónikások azt is feljegyezték, hogy Mátyás király Itáliából hozatott álarcokat, ekkorra tehető elterjedése is. Nagy farsangolás folyt II. Lajos udvarában is, ahol 1525-ben álarcosok jelentek meg, még maga a király is ördögi álarcot viselt. A 16. századtól a legutóbbi időkig fennmaradt a Cibere és Konc, vagyis a böjti és a húsételeket megszemélyesítő alakok küzdelme. Ekkortól emlegetik a maskara szót, amely az olasz mascherából ered.
A farsangi maszkos alakoskodások többsége a helyszín szerint két fő típusba sorolható:

• falufeljáró menet, felvonulás;
• zárt helyen, pl. fonóban előadott, többszereplős, dramatikus játék.

Falufeljáró meneteket, felvonulásokat nagyobb falvakban, mezővárosokban tartottak. A szokáscselekményt általában csak egyszer játszották el a szabadban, vagy közös központi helyen, pl. kocsmában, ill. az utcán időnként megállva mókáztak, tréfás jeleneteket rögtönöztek A felvonulók különböző zsáner alakokat jelenítettek meg, különösen kedvelt volt a cigány, koldus, betyár, borbély, vándorárus, menyasszony, vőlegény, (férfi, női ruhacsere) alakoskodó. Az állatok közül leginkább a medve, ló, gólya, kecske megjelenítése volt népszerű. Ezek a maszkos alakoskodók többnyire az egész magyar nyelvterületen felbukkantak. A nagyobb szabású felvonulásokon szinte mindegyikkel, és számos egyedi variációval is találkozunk: tikverőzés, álesküvő, dőrejárás, bakkuszjárás, remélés, álbírósági tárgyalás, farsangi halottas játék. Farsangkor vetélkedő játékokat is tartottak. Ezek egyrészt ügyességi versenyekből (kakasütés, gúnárnyakszakítás), másrészt maszkos alakok küzdelméből állt. Az utóbbihoz sorolható a böjt és a farsang Cibere és Konc király küzdelmét megelevenítő vetélkedés.
A farsangi dramatikus játékok helyszíne lehetett zárt tér, főként a fonó, tollfosztó. A farsangi maszkos alakok legszórakoztatóbb alakjai a zsánerfigurák: cigányasszony, koldus, kereskedő, különböző mesterségeket utánzó (borbély, kovács, cipész, üstfoltozó, drótos tót stb.), kereskedő (tollkereskedő, marhakereskedő, vándorárusok stb.), népek, nemzetiségek (török, cigány). A zsánerfigurák alakítói többnyire improvizálják azt a szöveget, amellyel a megjelenített figura jellegzetességeit akarják bemutatni.
A fonóban, tollfosztóban gyakran megjelentek az állatalakoskodók (állatalakoskodás). A legkedveltebbek a medve-, kecske-, gólya- és a lóalakoskodók. A betyáralakoskodók kedvelt figurái voltak a fonóházi játékoknak. Kelet-Magyarországon a betyárfarsangoló a betyár utolsó mulatását, elfogatását jeleníti meg, melynek a szereplői betyárok, pandúrok, kereskedők, kocsmáros stb. voltak.
A lakodalmas farsangoló nagy előkészületet, felkészülést igényelt. Általában a menyasszonyt is legény alakította. A "pap" tréfás eskető szöveggel adta össze az "ifjú párt". A lakodalom-paródia rendszerint tánccal zárult. A farsangi halottas játékok színjátékszerű változatai zárt térben, pl. fonóban, kocsmában kerülnek bemutatásra. Szereplői: a pap, a kántor, a halott, a halott felesége, gyermekei, siratóasszonyok, sírásó és a harangozó. A "halottat" a fonóban egy asztalra helyezik és hangosan siratják. Az elmúlást jelképező halált is megszemélyesítették a farsangi játékokban, arcát belisztezve lepedőbe burkolódzva, kaszát suhogtatva.
Farsangkor hosszabb lélegzetű misztériumjátékot a szegény Lázár és a Dúsgazdag történetét is előadták házról házra járva. A dúsgazdagolás vagy ördögfarsangolás többszereplős misztériumjáték, melyet a legények adtak elő húshagyókedden Erdélyben (Udvarhely megyében, Gyergyó-medencében és másutt).