Federigo da Montefeltro urbinói udvara
Federeigo da Montefeltro régi marchei családból származott, és karrierjét kizárólag személyes képességeinek köszönhette. A pápa szolgálatában állva korának egyik legkiemelkedőbb condottieréje, zsoldosvezére lett, és tehetségének köszönhette, hogy megszerezte a Marche tartomány déli részén található Urbino hercegségét. E hercegi címet - minthogy Urbino a Pápai Állam része volt -, IV. Sixtus pápától nyerte el 1474-ben. Azt a pénzt pedig, amelyet a kúriától kapott, elsősorban arra fordította, hogy hercegi székhelyét a kor egyik legnagyszerűbb, a humanista kultúrának is otthont adó palotájává alakítsa. E reneszánsz épületegyüttes, amelyet egyrészt Luci ano Laurana, másrészt a teoretikusként is ismert Francesco di Giorgio Martini terveztek, zárt világával a reneszánsz ideális város eszményét követte, és még Corvin Mátyás számára is példaképül szolgált annak budai építkezései során. Belső dekorációja elsősorban a humanista műveltségű condottiere reprezentációs céljait szolgálta, a faragott kapukon is a hadvezéri erényeire utaló fegyverek láthatóak. Urbinói udvara az 1470-es években valódi művészeti és kulturális központtá változott, ahol nem csak itáliai művészek fordultak meg, hanem még Spanyolországból és Németalföldről is érkeztek ide művészek (Pedro Berruguete, Justus van Ghent). Federigo személyes humanista érdeklődésének ékes bizonyítéka az a hercegi könyvtár, amelynek tematikája hasonló Lorenzo de Medici firenzei és Mátyás király budai könyvtárához: elsősorban antik szerzők, valamint az egyházatyák műveit tartalmazza. E kódexek között több olyan is van, amelynek miniatúra-díszítése a kor legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozik. Ilyen például a firenzei miniátorok által készített, káprázatos díszítésű, kétkötetes Biblia, vagy egy kiváló ferrarai miniátor, Guglielmo Giraldi kezét dicsérő Dante-kódex, amelyben az Isteni színjáték minden egyes énekét illusztráció kíséri.